Sosem fogom magam elfogadni?
14 éves vagyok csak, de minden testrészem gyűlölöm, és ez minden napomat tönkreteszi. Sminkelni sem tudok, mert minden reggel sírva fakadok, de nem merem elmondani senkinek, mert utálom, ha valaki sajnáltatja magát:( 11 évesen 57 kiló voltam, halálra szekáltak, elvették tőlem az ételt, lefogytam 43 kilóra, de most 47 vagyok, közben 160 centi, de minden cseszett felesleg a lábamra megy:[ és tudom, hogy nem normális, de képes vagyok egész nap meztelen nagy mellű lányokat nézegetni, ugyanis nekem alig van meg az A kosár is, és ez zavar a legjobban..és tényleg minden napom sírással kezdődik, mert meglátom a kis mellem és a vastag combom és kész is a katasztrófa. Ilyenkor be kell vennem 3-4 db illegálisan szerzett vényköteles nyugtatót, és a következő 4-5 órában csak bámulok ki a fejemből és alig emlékszem bármire is, hazamegyek és alszom. És van hogy napokig nem eszem semmit, de aztán kétségbeesek hogy úristen megint kisebb lett a mellem és szándékosan elkezdek enni, de Jézusom megint még nagyobb lett a combom, miért ettem?!
teljesen beleőrültem ebbe az egészbe, és nem merek róla senkinek beszélni, mert tudom milyen rossz érzés hallgatni az ilyen önsajnáltatást. Főleg amikor a 170 centis vékony lábú nagy mellű barátnőim panaszkodnak és ki kell futnom a mosdóba, és jön velem persze a gyógyszeres dobozom is..:[ mindig elhatározom, hogy nem érdekel, vannak ennél fontosabb dolgok is, de maximum akkor vannak nyugodt napjaim, amikor hétvégénként egyedül lehetek a sötétben egy bő, sötét pizsamában. De holnap reggel is meg kell fürödnöm, le kell vetkőznöm, aztán felvenni valami normális ruhát és már előre rettegek az egésztől:[
válasza:Szia!
Hatalmasat tévedsz magaddal kapcsolatban. Kamasz vagy, a tested még nincs kialakulva. Ilyenkor az ember kissé aránytalan, a mellek is főleg ezután kezdenek el nőni. Ehhez a testmagassághoz a te súlyod teljesen tökéletes. Azt pedig elárulom, hogy a vastag comb minden, csak nem csúnya. Én 23 éves vagyok, arányosan duci, de a combjaim igenis vastagok, akkorák, mint az ajtó :) És nekem tetszik, imádom, hogy ilyenek :) Még poénkodni is szoktam rajta :)
Épp ideje lenne megszeretni magad :) Ezeket a nyugtatókat pedig felejtsd el. A helyedben már régen szóltam volna anyukámnak. Tudom, hogy utálod az önsajnáltatást, de az, ha valakinek problémája van és megosztja ezt olyannal, akiben bízik az minden, csak nem önsajnáltatás.
válasza:
válasza:Ez komolyan hangzik.. Először a szüleiddel kellene beszélned, aztán meg szakemberrel (pszichiáterrel például).
Nem csak az a kérdés, hogy elfogadod-e magadat, hanem az, hogy egy gyógyszerfüggő idegroncs leszel-e vagy nem.
Ahogy olvastam főleg a nyugtatósdi verte ki a biztosítékot: első az, hogy nem kéne hogy valaki illegálisan ilyenhez juttasson, másrészt még ha orvos adná, akkor sem egy félmaréknyi / reggel lenne az adagolása.
válasza:megértem a problémát. de a gyógyszert felejtsd el, az csak még jobban kikészít..
(sőt ha nem megfelelően használod, azaz nem orvos írja fel, akár el is csúnyíthat...)
válasza:14 évesen mindenki így van ezzel.
Sportolj,egyél helyesen és foglald le magad.Mire húsz éves leszel,rájössz,hogy nagyon szép vagy.
válasza:Nem, nincs mindenki ezzel így 14 évesen.
Szerintem jó lenne, ha felkeresnél egy pszichológust.
válasza:Általában mindenki így van ezzel 14 évesen, csak nem ilyen durván. Szerintem semmi baj a testeddel, nincs is felesleg, ami a lábadra mehetne. 160 centihez 47 kiló... Én 155höz vagyok 50. Szó se róla, nekem tényleg van okom fogyni 4-5 kilót, úgy lenne ideális.
Én is gyűlölöm a testem, pedig nekem már van barátom, aki minden nap elmondja milyen szép vagyok, de én nem tudom ezt látni. Rosszabb napjaimon nekem is bőghetnékem van, de én nem tolom ilyen durván.
Szerintem is fordulj pszichológushoz! 17L
válasza: válasza:Sajnos mi itt nem tudunk rajtad segíteni. Ismerem ezt az érzést. Megjártam a poklot a kilók elleni harcban.
Bulímiás voltam/vagyok. Időnként visszatér a vágy, hogy meghánytassam magam. 13 évesen pont így kezdtem mint te. Semmivel sem voltam elégedett. Nekiálltam hánytatni magam. Biztos voltam benne, hogy abba tudom hagyni. Nem bírtam. Olyan mint egy drog.
Évekig hánytattam magam, csak akkor ettem, ha közös evések voltak. 16 voltam mikor anyukám elvitt orvoshoz, mert hullott a hajam és megromlottak a fogaim, a mensesem pedig össze-vissza jött meg. 170 centi voltam és alig negyven kiló. Be kellett feküdnöm a pszihiátriára, annyira súlyos eset voltam. Gyógyultként küldtek el.
Úgy látszott minden sikerült, ettem, bár nem sokat, de helyesen táplálkoztam. Sportoltam.
Egy karácsonyi vacsora után este kimentem vécére és automatikusan meghánytattam magam. Kezdődött elölről az egész, de a párom kitartott mellettem. Tulajdonképpen hozzánk költözött, hogy figyeljen rám, közben pszihológushoz jártam.
Egy idő után minden rendben volt, ismét. Összeházasodtunk, terhes lettem. Csak úgy repültek a kilók fel. Szülés után megint visszaestem, de ismét időben elkaptuk.
Most másfél éves a kislányom, én ötven kiló vagyok, 175 centi. Reménykedem benne, hogy nem esem vissza!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!