Jogos az elvárásom? Egyáltalán ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Barátommal több, mint 2 éve vagyunk együtt, egyetemre járunk, mindketten kollégisták vagyunk. A problémám az anyagiakkal van: én az anyukám után kapott árvaságiból élek, meg szociális támogatásból (ezt hol kapok, hol nem). Páromnak semmi jövedelme nincs, ebben a félévben dolgozni sem fog tudni az órarend miatt. Szülei fizetik a kollégiumát, és tőlük is kér költőpénzt. A dolog azonban úgy néz ki, hogy a közösen használt dolgokat (mosogatószer, zsepi, wc papír, citromlé, tea stb.) mindig én állom, a kaját is én főzöm, ezen felül barátom még képes elküldeni boltba ezért-azért (apróságok, pl toll, füzet) amit aztán soha nem fizet ki. Nem tettem szóvá ezeket soha, de mostmár kezd kicsit bosszantani, hogy én tartom el, holott a szüleinek a feladata lenne. Ráadásul nőnapról is elfeledkezett, nem kaptam tőle semmit, pedig igazán jólesett volna egy szál virág. Azt azért hozzátenném, hogy előző félévben egy új ruhát nem tudtam venni, fodrásznál sem voltam, annyit költöttem magamra, hogy tampont/betétet meg tusfürdőt és dezodort vettem amikor szükségem volt rá.

A kérdésem az lenne, hogy jogosan vagyok felháborodva, és jogosan várom el azt, hogy több pénzt kérjen szüleitől (nem akar a terhükre lenni, azért nem nagyon kér) vagy csak én vagyok önző és természetesnek kellene lennie, hogy segítem ahogy tudom?