Lehet hogy a sok találka miatt érzem ezt? Tönkreteheti ez a kapcsolatot?

Szerintem is megváltoztak az érzéseid, tapasztalatból mondom. Nekem is volt egy barátom, kb. 2 éve voltunk együtt, amikor ezt elkezdtem érezni, annak ellenére, hogy mi nem is tudtunk olyan sokat talizni. Szépen lassan kiszerettem belőle, ez volt a legelső jel, hogy nem hiányzott, volt olyan nap, hogy eszembe sem jutott.

A mostani barátomnál ez nem így van, ugyanolyan esezeveszett módon kívánom őt, és hiányzik, pedig majdhogynem minden nap látom.

Hmm...nem olvastam el a többi választ, szóval lehet, h ismétlek valakit.

Szerintem nem szereted már. Viszont ennek nem a sok találkozás az oka.

Leírom a saját példámat erről. A volt barátommal egy utcában laktunk, szinte szomszédok voltunk. Minden nap találkoztunk, de egy idő után (1,5 év) ez kezdett lapossá válni, én kezdtem kifogásokat találni. Most ne találkozzunk, mert tanulok, meglátogatom a mamámat, stb. Ami végülis nem volt hazugság, egyszerűen csak nem kívántam a társaságát, nem volt érdekes vele találkozni, kicsit fárasztott is a jelenléte. Mert már nem voltam belé szerelmes, igaz erre csak később jöttem rá.

Mikor összejöttem a mostani párommal, már őt is kezdtem volna automatikusan "ráállítani" a ritkább találkozásokra. Erre nem volt különösebb okom, egyszerűen csak ehhez szoktam hozzá. Ő jelezte, h ez neki így nem fog menni, sokat beszélgettünk erről a témáról. Ezek hatására jöttem rá, h az előző barátommal mi volt a "hiba", mit miért tettem.

Nos, a párommal minden nap találkozunk, délelőtt egy- egy rövid telefont is megejtünk, a hétvégéket pedig együtt töltjük. És imádom. Egyáltalán nem terhes számomra ez a sok együttlét, így 2 év után sem. Azért mert szeretem. Szeretek vele lenni, beszélgetni, tvzni, kirándulni, mindent szeretek, amit együtt tudunk csinálni.

Bocsi, ha hosszú lett, de hátha ez alapján megértetted a különbséget.