Szólnátok anyukátoknak h babát vártok, ebben az esetben?

Előrebocsátom, hogy nem sértegetni akarlak, DE:

Nem ismerem az édesanyád, de azt írod róla,hogy belepofázik az életedbe. Ez nem valami szép. Nem lehet,hogy csak jót akar? Nem tudom, hogy hány éves vagy (ez is elég lényeges), de miért nincs érettségid? Először egy életet fel kell építeni ahhoz, hogy gyereket vállalj.

Ettől függetlenül lehet igazad, nem ismerlek benneteket, de te is elég makacsnak tűnsz ez ügyben. Hogy a kérdésre is válaszoljak: Én a helyedben elmondanám, hiszen úgyis észre fogja venni. Talán csak óvott attól, hogy még gyereket vállalj, de ha kész tények elé állítod, lehet, hogy változik a helyzet.

Jaj, ezt az érettségit hagyjuk már, a fodrászomnak sincs érettségije, meg a villanyszerelőnknek sem, mégis érdekes sokkal jobban élnek mint mi, az "értelmiségiek". Nem tök mindegy neked, miért nincs neki? Van egy rakás szakma, amihez nem kell.

Én sem mondanám meg neki. Majd észreveszi. Ha meg pampog, hogy miért nem szóltál,megmondod, amit leírtál fent, hogy ellene van, meg ilyenek és úgy voltál vele, hogy minél később veszi észre, annál kevesebbet kell hallgatni, hogy nem kell neked gyerek, vetesd el, nem is tudsz szülni majd stb.

Szard le, majd csak észre veszi magát. Attól, hogy az anyád, még igazán foglalkozhatna a saját életével, nem a tiédet kellene megkeserítenie.

Szerintem mondd meg neki, ha meg kötözködik, fogd magad és hagyd ott.

Azt nem mondja, hogy miért nem akarja, hogy szülj? Mármint az esküvőn és érettségin kívül.

Úgy látszik, ha valaki nem épp mások helyesírását kritizálja, akkor neki se futja arra sem, hogy jól kezdje el a mondatot.

Kedves kérdező, te ismered, anyukádat, te tudod, hogy lenne jobb. Én mindig mindenről hallgattam, mint a sír és mindig csak akkor tudta meg, mikor már muszáj volt. Nem véletlenül. Évekig próbálkoztam azzal, hogy beszélek vele, megbízok benne, de felesleges volt. Minden egyes alkalommal megbántam. Azóta is sajnálom, hogy ilyen a kapcsolatunk, de nem véletlen alakult így.