Nem reagálta ezt kicsit tul? Mit gondoltok

Persze, hogy túlzás volt. Nálunk is ez van, elég egy rossz szó, egy anyámnak nem tetsző mondat, egyből kiakad és elkezd őrjöngni, mikor épp rájön az őrület. Elmond minket mindennek, ki akar tenni engem (20 éves vagyok, de még egyetemre járok) és a 16 éves gimnazista húgomat az utcára, hogy ő un már minket, tartsuk el magunkat, hagyjuk őt békén, szálljunk ki az életéből és soha többé ne lásson minket. Ez az anyai szeretet?! Sajnos ő a hétköznapokban is érezteti velünk, hogy csak nyűg vagyunk a hátán és örülne, ha kilépnénk az életéből, szóval ezt valamilyen formában szinte minden nap megkapunk. Apám és anyám a legtrehányabb, legkoszosabb, legundorítóbb ember az egész környezetemben, a sz*rt a WC-ben hagyják, a s*ggüket a mosdótálban mossák ki, azonkívül 1 héten 1-2x ha fürdenek, kezet pedig soha semmi után nem mosnak, a szappant hírből ismerik talán. Ehhez képest, ha a cicám bennvan a házban és felugrik a kanapéra, fújjgatnak, hogy macskaszőrös lesz a ruhájuk és vigyem ki azt a "koszos dögöt".

Tudom, sajnos az egyetlen megoldás a költözés lesz, de ez az anyagiak miatt nem kivitelezhető még, abszolút semmiféle segítséget nem kapok, hogy önállósodni tudjak (pl a szaktársaimnak mindnek kifizetik az albérletet, nekem még a kollégiumot sem fizették ki, így ott kellett hagynom, mert a diákmunkás bér kajára sem elég) és még vissza is húznak eléggé az állandó zsarolásaikkal, a lelki terrorral. Nem könnyű, de az ilyen ember mellől menekülni kell, amint lehet. A te anyukádnak is és az enyémnek is pedig pszichés problémái lehetnek, normális ember így nem akad ki a semmin. De tenni úgysem lehet semmit ellenük, hisz ők szentül hiszik, hogy ők a legtökéletesebb emberek a földön.