Arról mit gondoltok, hogy felnőttként is érzelmileg próbálnak zsarolni a szüleim és emellett teljesen hülyének is néznek?

Soha nem fogják elismerni. Ajánlom olvasgatásra Thomas Gordon könyveit, mondjuk a P.E.T címűt. Szuper dolgok vannak benne arról, hogyan is nevelnek a szülők, miért nevelnek úgy, hogyan lehet másképp hatékonyabban és jobban csinálni stb. Én azért szereztem be, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibákat a saját gyerekeimnél mint amit anyámék nálam elkövettek, mert mást meg ugye nem ismerek. Szédületesen jó, tényleg, mikor olvastam, úgy voltam vele, hogy az anyját, ez de durva, tényleg így van/volt, a mindennapi életben is sokat segít ahogy megmutatta, hogyan is érdemes kommunikálni stb.

Sokan ajánlják a Mérgező Szülők könyvet, de őszinte leszek, az a könyv olyan, hogy elolvasod, és megállapítod, hogy igen ÉS? Most én mihhez kezdjek, mert nem segít semmiben, csak leírja hosszan, amit már úgy is tud az ember, de megoldást semmifélélt nem ad. (Max. annyit, hogy menj terápiára. Hát köszi)

Szerintem sem fogják soha.Nálam is ugyanez a szitu.Lezártam magamban úgy a dolgokat,hogy semmilyen szeretetet és sajnálatot sem érzek a szüleim iránt.Igazán szülőnek sem tartom őket.Évekkel ezelőtt mindig bűntudatom volt ez miatt, hogy miért nem szeretem őket,és igenis meg kell tudnom bocsájtani és szeretni őket.Aztán ahányszor ezt elhatároztam,mindig iszonyúan megbántottak,porig aláztak stb.Szóval eljutottam odáig, hogy nem szeretem őket és végre ezt bevallom magamnak.Majd én százszor jobban fogok viselkedni a gyerekemmel,már ha majd lesz.

Próbáld elenegedni ezeket a dolgokat,és jobb ha nem egy városban laksz velük.

(nálam szvsz gyomorgörcs és remegés tör rám,ha csak anyám telefonál 200km-ről...)

> Bár már nem kell minden nap elviselnem,iszonyatosan

> idegesit,hogy akárhányszor találkozunk újra kezdődik előről.

Én a helyedben nem sűrűn találkoznék velük...

Ismerős szitu, annyit tudsz tenni hogy eleinte bár nehéz lesz, de szép fokozatosan leszoktatod magad erről-tudatosan- mármint hogy rosszul érezd magad lelkileg emiatt.

Ismerd fel, hogy ez azért van mert évek alatt ezt láttad, számodra ez a természetes és belédnevelték. Vannak ilyen szülőtípusok, mikor érzelmileg leszívják a gyereket, úgy hogy a végén őt teszik meg bűnbaknak így nyerve további alkalmakat a töltekezésre tőle. Ez egy ördögi kör, és csak te tudsz ebből kilépni ők soha nem fogják ezt elismerni, mert akkor maguk maradnának, nélküled.

Tudatosítsd magadban hogy te egy önálló felnőtt ember vagy és hálán kívül az égvilágon semmivel nem tartozol nekik. A háládat pedig úgy tudod majd leróni ha a saját gyermekedet a legjobb tudásod szerint fogod nevelni, ez az élet törvénye, így tudunk fejlődni jobbá válni.

Azzal egyébként szerintem semmit nem érsz el, ha ezeket mondod nekik, amit írtál, mert ők egyszerűen ezt nem látják így nem is értik és valóban úgy érzik hogy rosszul látod mert nekik a képük magukról amit kialakítottak, torz. Magadra figyelj, engedd el a felgyűlt problémát és keserűséget, bocsáss meg nekik, és lépj túl rajta. Hidd el, tapasztalatból mondom, egy szállal sem lenne jobb neked ha kimondanák, mert a sok sebet amit okoztak ez nem fogja eltüntetni de még enyhíteni sem.Légy okosabb, és fel a fejjel gondolj arra hogy tudatlanságukban tették ezt, és szándékosan nem akartak neked rosszat. Majd évek múlva belátják és rájönnek hogy mi az amit elrontottak de ez már nem a te dolgod lesz. Ha szükséges keress fel egy szakembert, de ha erősnek érzed magad ehhez, egyedül is megpróbálhatod feldogozni a történteket. Időt mindenképpen adj magadnak, és ne feledd, ahogy lassan apránként lerombolták az önbecsülésed neked apró darabokból lassan fel kel azt építened- szóval ne várj azonnali sikert, nehéz lesz. Nagyon nehéz. De megéri.