Mihez kezdjek? Hosszu, de szükségem van a tanácsotokra!

szia.

pontosan tudom, min mész keresztül. anyám akkor csinálta velem ezt, amikor faterom lelépett, és bátyám sem bírta már otthon tovább a légkört. engem mindig azzal bántott, amiről tudta, hogy a legjobban fáj: a testvéremmel. túl vagyok már ideg-összeroppanáson is. amit mindenképp tarts észben: emiatt senki sem fog téged lenézni, vagy megítélni, ha segítségért fordulsz valakihez. és semmiképp nem te tehetsz róla. az egyetlen, aki ez ellen tehetne, az anyukád, akinek ez így nagyon kényelmes, sok jót ne várj tőle.

én is gondolkoztam azon, hogy az akkori barátomhoz költözzek, de tényleg nem lett volna jó a gondolat. amikor anyám megtudta, én is mindenféle Qrva és egyéb voltam, zsarolt az öngyilkossággal és nem is keveset ivott. neki a lelki terror a fegyvere...

Amíg nem tudsz otthonról ellépni, addig nem lesz könnyebb. viszont 17 éves vagy. nem tudom, helyben jársz-e suliba, de ha nem, kérhetsz kollégiumot. vagy a továbbtanulásnál gondolkozz el ennek a lehetőségén. anyagi támogatást max apukádtól remélhetsz erre majd, ezt borítékolom, de ennyit szerintem megdumálhatsz vele.

a barátnőhöz költözésnél azt kell végiggondolnod, hogy nem biztos, hogy a szülei el tudnak tartani, önálló jövedelmed pedig feltételezem, hogy nincs, mivel tanulsz. amit abba ne hagyj, mert ebbe kapaszkodva tudsz majd igazából megoldást találni önerőből a helyzetedből.

szóval nem lesz könnyű. én a továbbtanulást sajna a közelbe választottam, ezért sokáig tartott, hogy leléphessek. 20 éves koromtól dolgozom, 22 évesen sikerült elköltöznöm, a cégem által adott szolgálati lakásba, a kérvényen az indokom az otthoni helyzet volt. Ha a továbbtanulásnál megkérem a kollégiumot /amit jó tanulmányi eredménynél támogatnak is!!!/ hamarabb szabadulhattam volna, szóval tanulj nagyon és ha van ilyen lehetőséged, élj vele.

a különéléssel idővel rendeződik majd a kapcsolatotok. nem álomkapcsolat lesz, de élhető. ha idegesít, magára hagyhatod, nem kell majd hallgatnod a gonoszkodást. ezt idővel ő is felfogja majd, nem lesz annyira szemét /már bocsi a kifejezésért/.

a gyámügyet is felkeresheted persze, nekem ehhez sosem volt bátorságom - sajnos. meg figyelembe kellett vennem, hogy anyám köztiszteletben álló személy...

amit még megpróbálhatsz - ha van rá lehetőséged - hogy anyádat összehozd valakivel. én próbáltam, nekem nm ment, de ha nem lenne magányos anyukád, akkor megkeseredett se lenne, ergo nem te kapnád a bánatának eredményét a nyakadba...

de amit komolyan kérek tőled: sose magadat okold azért, ami történik. és merj beszélni ismerőssel, baráttal, apukáddal, osztályfőnökkel, valakivel, akiben megbízol, sőt, minél több emberrel arról, ami nálatok zajlik. ugyanis, ha te is magadba fojtod, mert szégyelled - amire, mint később magamnál is rájöttem - semmi okod, elég komoly problémáid lesznek. nem csak mentális, de fizikai problémák, betegségek is.

fel a fejjel, ha nekem is sikerült, neked is tuti menni fog! És biztos vagyok benne, hogy hamarabb, mint nekem!

ha gondolod, nyugodtan írj sima e-mailt is, ha másban nem is tudok segíteni, de meghallgatlak szívesen, kivesézzük a dolgokat.

Kitartás, mert te vagy az erősebb!