Hogy tud egy ember úgy szerény maradni, hogy nagyon sok mindent elért már az életben?

Nevelésen is sok múlik, a másik iránti tiszteleten. Egy számomra nagyon kedves emberről az utca embere meg sem mondaná, hogy a luxusautói otthon sorakoznak és a legtehetősebbek közt van. Ő maga gyakran jár bkv-val, mert gyorsabb, elmondhatatlanul tisztelettudó ott is az idősekkel és mindenki mással, korrekt, egyenes ember. Egyszer mesélte el, hogy nem felejti honnan jött, hogy régen a számlákat is alig tudta a családja fizetni, hétvégente a szülei plusz munkákat vállaltak, hogy fel tudják nevelni, ő ebben nőtt fel, és tisztességesen, a mai napig rengeteg munkával érte el,ahol tart, mert nem szeretne újból olyan problémákkal küzdeni. Tisztelem benne, hogy nem feltűnő, nem nagyképű, átlagos embernek tartja magát.

Gondolom a kisebbségi komplexusban szenvedők hajlanak arra, hogy az elért sikereikkel igazolják, hogy ők mégis kimagasló emberek.Így aztán kénytelenek arról megfeledkezni, hányszor múlott a szerencsén is a sikerük.(amikor a vizsgán pont azt kérdezték, az álláshoz pont az a nyelv kellett, pont az az ismerősöm a cégnél dolgozott, nem született sérülten a gyerek, és nem rokkant le a nagymama a munkábaállás előtti héten, ...)