Ma véletlenül meghallottam?

Szóval itt a válaszadók is rossz emberek, akik kinevetik a másikat, akármiben eltér?

Még mindig nem tudjuk, mit mondtak a barátaid. Elárulnád?

akkor pedig felejtsd el ezeket az embereket, az ilyen nem barát!

Azt eddig is tudtad, hogy a világ milyen, most itt is megerősítették a kedves válaszolók. Én pedig megvigasztallak egy kicsit. Most történetesen te lettél pellengérre állítva, mert nem voltál köztük. Legközelebb pedig majd egy másik, aki pedig most ott volt köztük és velük együtt röhögött. Mert ők csak úgy tudnak összetartani, ha valakit kipécéznek és közösen csúfolják. Ez tartja össze őket. Hagyd meg nekik mindig ezt az örömöt, de ne örülj velük. Te te vagy, és tudod, sosem leszel attól nagyobb, hogy a másikat kicsinek látod. Bokán rúgtak? Nem baj! Bicegve bár, de menj tovább! "Nem számít a test. Csak a lélek. És annak egyensúlya."

Sajnos ilyenek az emberek, ha meg azokat piszkáljuk akkor összedől a világ meg sír a szájuk. Én is csak annyit tudok mondani hogy próbáld meg figyelmen kívül hagyni a beszólásokat. A többieket ne nézd barátoknak addig ameddig nem bizonyítottak. Ezt azért mondom mert egyszer csináltam egy hülyeséget és 2 évre leültettek, és amikor kijöttem csak 1 emberre számíthattam. Pedig idekint azt hittem hogy sok barátom van, hát nem. Az ember az hülye...sokszor inkább állatok társaságát keresem mert azokba van annyi hogy nem ítélnek el a külső/belső hibákért.

A munkahelyen mindenki beszél a másik háta mogott. Szerintem ott nincs barátság. Ha bajba kerulsz (hibádon kívul) nem áll ki melletted senki és nem vállalja fel a tettét, hogy igenis o hibázott. Ez van.

a munkatárs az munkatárs, nem barát.

Tudod teljesen meg tudlak érteni és együtt tudok érezni veled! Engem is mindig kibeszéltek a munkahelyen, sőt már az iskolában kezdődött, mivel én nem voltam az a nagypofájú vagány, k.va tipusú nő, aki felvághatott a nagy történeteivel, hanem visszahúzódóbb, szerényebb voltam mindig is. Én munkahelyen nem barátkoztam soha, ez nem azt jelenti, hogy nem is szóltam senkihez, csak nem kötöttem velük barátságot. A mostani munkahelyemen nincs időnk egymás kibeszélésére, mert nem is egy helyen dolgozunk, általában egy szobában csak két ember dolgozik együtt. Szóval azért tudlak nagyon megérteni, mert nekem is van az arcomon egy betegség, igaz nem születésem óta, de engem nagyon zavar és már jártam rengeteg bőrgyógyásznál, sajnos csak ideiglenesen tudtak segíteni rajtam. Én nem a hátam mögött, hanem a szemembe kapom, hogy már megint milyen csúnya az arcom és miért nem kezeltetem, miért nem próbálom ki ezt, meg azt meg amazt. Nem értik meg, hogy nem tudnak rajtam segíteni. Ha tudnának, akkor már rég bevállaltam volna bármit a cél érdekében. Egyik kolléganőm nem köntörfalazott, egyszercsak odavágta, hogy "megint milyen ronda a p.fád", én meg simán vissza: "a te p.fádnál nem rondább, mert az enyém csak külsőre ronda, de a tiédet szappanos vízzel sem lehet kimosni, olyan ronda". Aztán már többet nem szólt be ilyeneket. Szóval munkahelyen ne barátkozz, mert nem szabad. Az emberek nagy része kibeszél akit lehet, főleg a nők, ha társaságban vannak. (pedig én is nő vagyok, de soha nem vetemednék ilyesmire)