Normális, ha olyat mondott édesapám már többször is, hogyha előről kezdhetné nem házasodna meg, vagy ha meg is házasodna, soha nem lenne gyereke?

Nekem nagyon rosszul esik, amikor ezt mondja. Nem is egyszer hangzott már el a szájából ez a mondat. Tény és való, hogy sok a problémánk. Szüleim becsületes emberek, dolgoznak, amit tudnak mindent megadnak nekünk. A bátyám sajnos pszichiátriai beteg, többször volt már kórházban is. Én ugyan jó tanuló vagyok, de boldog sosem, mert nagyon hiányzik az életemből egy stabil párkapcsolat. A húgom pedig egy szörnyű tinédzser, egyszerűen kiállhatatlan, nem csinál semmit, nem tanul, nem segít, csak követelőzik. Szóval van oka apukámnak, hogy ezt mondja, de mégis engem bánt. Én szeretem őket, mindennél jobban, próbálok mindig a kedvükben járni, jó tanuló vagyok, soha nem lázadtam, nem hoztam rájuk szégyent, és ő meg simán eldobna magától. Amikor viszont megnyugszik, (általában idegesen mondja ezt) akkor meg újra olyan lesz mint máskor. Gondoskodik rólunk, elvisz például koncertre is, ha az egy távoli városban van, és nem tudnék hazajönni, bármiben segítség kell, mindig ott van. De mégis ez a mondat, annyira bánt. És utána soha nem kér bocsánatot érte. Úgy csinál, mintha meg sem történt volna. Kb. 2 éve legalább havonta egyszer ezt mondja. Mondjam meg neki, hogy nekem ez mennyire rosszul esik, vagy hagyjam az egészet, mert nemsokára úgyis továbbtanulok, és akkor ritkán leszek itthon?