Hogyan hozzam rendbe a kapcsolatomat a lányommal?

Én 22 éves vagyok. És a szívem mélyén reméltem, hogy egyszer apa majd megkeres, hogy szia kislányom...

Szerintem hívd el egy kávézóba és beszéljétek meg a dolgokat. Csak egy esélyt adjon.

Miért nem kereste?

Mi változott meg?

(én is reménykedek, hogy egyszer majd...)

Azért van az életünknek is "egy GPS készüléke", hogy megnyomhasd/megnyomhassátok az újratervezés gombot.

Hívd fel, beszéljetek meg egy találkozót!

Az élet rövid.

Nehéz egy jószándékú válaszolónak így ismeretlenül tanácsot adni. Oly láthatatlan apróságok milliárdjainak szövevényéből áll össze az élet, s mi ebből most vajmi keveset láthatunk.

Mindenesetre én úgy gondolom, valami nagy-nagy, személyreszabott kedvességgel kéne meglepned, némi beismeréssel fűszerezve.

Valoszinuleg a lanyat annyi serelem erte (meg ha ki sem mutatta), hogy nincs kedve ujra probalni az apa-lanya kapcsolatot. Egy ilyen kapcsolatot hosszu evekbe is tarthat megjavitani. Ha a lany kepes megbocsatani, akkor akar rovidebb ido alatt. Termeszetes ehhez az is kell, hogy On komolyan beszeljen vele.

Ezt sajat tapasztalatombol irom, mert edesapam nehany honapja keresett fel 11 ev utan. Megadtam neki a lehetoseget, hogy talalkozzon velem. Azota o probal melyebb kapcsolatot kialakitani, de falakba utkozik. Ha egy gyerekkort kepes volt tonkretenni, akkor nem varhatja azt el, hogy felnottkent a nyakaba ugorjak. Amit mindenki tud/lat, azt o is, de nem tekintem fontos szemelynek az eletemben. A kimaradt idot soha nem tudja bepotolni, es a nyomorult gyerekkort nem tudja megjavitani.

Gyakran egy elet is keves arra, hogy a gyerek elfelejtse a szulo altal ozott serelmet, es jo kapcsoltatot alakitson ki vele.

19 eves lany.