Mit tennétek a helyemben? Jó lenne tudni, hogy más is van ilyen cipőben!

Én is 18 évesen hagytam el a szülői házat. 3 barátnőmmel együtt kivettünk egy albérletet, így a rezsi és az albi díj 4 felé osztódott. Ha egyikünk nem tudott dolgozni pár hónapig, nem volt túl nagy gond.

Szerintem a szüleid "fű alatt" azt szeretnék, hogy önállósodj, oldd meg az életed valahogy.

Én kb. egyhavi költőpénzzel hagytam ott a szülőfalumat anno...

Ismerős a történeted, sajnos ez nem csak elszántság kérdése, szerintem sokkal jobban függ az anyagiaktól.

Nagyon jó annak, aki 19 évesen rendelkezik annyi tőkével, hogy külön tudjon költözni, a mai világban.

Mi is párommal, tervezgetjük, hogy össze költözünk, de sajnos ez nagyon soká fog eljönni, mert mindkettőnk szülei mezei munkás emberek, nem tettek (nem tudtak) félretenni, milliókat.Mi meg ugye, nem keresünk annyit, hogy ezt meg tudjuk valósítani.

Az meg, hogy albérletbe menj, hátigen... eléggé pénz kidobás lenne, főleg ha nem több 100.000 Ft a fizetésed.

Nem hiszem, hogy akkor tudnál spórolni.

3. vagyok. Mi 4 évig éltünk így a lányokkal. Életem egyik legszebb 4 éve volt ez. Nem mindegy, kikkel fogsz össze, és hogy fogod fel az egészet. Ha eleve úgy indulsz neki, hogy fúúú, de rossz lesz, távol otthonról, idegenben, anyuék nélkül, úgy rossz. De mi pld. úgy indultunk anno neki, hogy buli lesz, végre egyedül, önállan fogunk élni! :)

Más kérdés, h télleg nehéz találni olyanokat manapság, akik korban is és gondolkodásban is stimmelnek hozzánk. De azért sok sikert a kérdezőnek!

Én vagyok az, aki 19 évesen költözött külön. Egész életem diákmunkáiból sportoltam össze kb. 100000 forintnyi tőkét, ezzel mentem Pestre. Egy szerencsém volt, olyan albit találtam, ahol nem volt kaució (mondjuk olyan is volt, de kibírtam míg nem tudtam tovább költözni). Semmi támogatást nem kaptam a szüleimtől. Munkát is csak Pesten kezdtem el keresni, a kérdezőnek meg gondolom csak van munkahelye 29 évesen, talán jobb is, mint nekem 19 évesen lehetett.

Úgyhogy szerintem össze lehet spórolni egy kis tőkét, aztán bele kell vágni. Ha akar valamit az ember, akkor sok mindent kibír érte. Én is kibírtam, hogy olyan lepukkant lakásban laktam az első fél évben, hogy utáltam hazajárni, de ezt tudtam megfizetni. Keményen dolgoztam, kerestem a lehetőségeket, és tovább tudtam lépni...

Hát igen, még sulis években könnyebb lett volna.

Nekem volt egy időszak, mikor az ország másik végén dolgoztam, kaptam szállást, az se volt annyira rossz :), új környék, új emberek.(csak később a pénzt keveseltem és haza jöttem mást csinálni :D)

Esetleg ha van ilyen lehetőséged, azt is érdemes megfontolni.