Mit lehet tenni egy olyan anyával aki egyfolytában aggodalmaskodik a 28 éves fia miatt?

Én anyám is ilyen.A lehető legjobb ami történt velem az életbe az az,hogy 200km választ el már minket.Bár sokszor ez is kevés,úgyhogy megyek tovább többezer km-re nemsokára.

Gondolom az anyuka már nyugdíjas,és hát tudjuk hogy mennyi botránnyal jár,amikor nincs mit csinálni egésznap,csak agyalni.

Le kellene valamivel őt foglalni....

karitatív munka,tanfolyam,bármi...A fiú is esetleg beszólhatna neki, hogy ne aggodalmaskodjon ennyit.

Ha szülőként fel tudjuk készíteni a gyermekünket arra, hogy probléma esetén - a szülőktől távol/nélkül- milyen megoldási módok léteznek az életkoruknak jellemzően, akkor meg tettük, ami megtehető. Ez az egyik feladatunk!

Az előre nem látható tragédiák pl. "West Balkán" ne forduljanak elő senkivel. Erre lehetetlenség felkészülni,a világ ilyen körülöttünk, sajnos. Ami egy aggódó anyukát sem vigasztal. Érthető módon.

De minden egészséges keretek között megbeszélhető, nem kell egy serdülőt, egy felnőttet kiskorúként kezelni. Ne is hagyja magát, jelezzen vissza az anyja felé, hogy ideje bízni benne, hagyja őt élni, hagyja a szárnypróbálgatásokat.

Ha a szülők önállóságra nevelték a gyereküket, az életre-, hétköznapokra szóló tájékozódási pontokat is megmutatták, akkor nincs-, nem lehet gond.

Ha mindezek után is túl-, agyonaggódó az anya, akkor egy pszichológus segítségét kell kérnie, mert nem tud leválni a gyermekétől és/vagy a párkapcsolata sincs rendben.

Kedves Kérdező!

Le a kalappal a józan eszed előtt, hogy látod, hogy ez nem normális.

Az én anyám ugyanilyen, sajnos elvált, és nincs kapcsolata sem, egyedül él, és belőlem áll az élete.

Idegtépő, amikor azt mondja pl., hogy fel ne robbanjon a kazán a lakásban, mert ő nem éli túl, ha meghalok. A kazán jó, új, szó nincs róla, hogy meghalnék, de múltkor 1 óráig fejtette ki ezt a kazános dolgot.

Azt hittem, megőrülök.

Olyanokat talál ki, hogy hihetetlen.

Pl.: menjek orvoshoz, mert szerinte vérszegény vagyok, sőt! LEUKÉMIÁS!, mert sápadt vagyok.

Tiszta ideg a leukémia miatt, aludni sem tud, magas a vérnyomása, felmegy a cukra, mondja ő.

Megjegyzem, mindig sápadt voltam, anyám pedig nem orvos, mert akkor tudná, hogy a leukémiások nem mind sápadtak, de látott egy leukémiás gyereket a Tv-ben, és azóta ezzel macerál.

És még sorolhatnám, de minek!

Idegtépő, idegtépő!

Állítsd le, mert kikészíti a fiadat.

Anyámat 2 naponta hívni kell, mert ha nem, kitör a botrány.

Egyszer nem hívtam 4 napig, remegett az idegtől a hangja, mondta, hogy már azt hitte, hogy meghaltam.

Mindig ezzel a meghalással jön, már nagyon az agyamra megy.

Miért emlegeti folyton?

Mintha a sír szélén állnék!

Hát még csak 24 éves vagyok, ne temessen már.

Borzalmas, úgy érzem, megfulladok!

Állítsd le a feleségedet, mert ez nem normális, és azt sugallja a fiadnak, hogy ő egy estelen, életképtelen, nyomi ember, akinek jobb lenne a mama szoknyája mellett, mert egyedül meg sem tud állni a lábán.

4-es vagyok!

Akik azt mondják sürgősen állítsam le magam, azoknak üzenném hogy 11 éves a lányom, még jó hogy tudni akarom minden lépését.

Egy gyerekemet már elvesztettem, nem csoda hogy őt fokozottan féltem.

Addig nem is fogjátok megtudni mit jelent aggódni és félteni a gyereketeket, míg nem lesztek anyák.