Mit lehet tenni egy olyan anyával aki egyfolytában aggodalmaskodik a 28 éves fia miatt?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert én is ilyen vagyok. Viszont nekem az elsõ kérdésem, hogy hogy vagy?Amikor azt hallom jól vannak, akkor megnyugszom. A végén viszont mindig mondom, hogy vigyázzanak magukra!

Sajnos nagyon nehéz átélni azoknak, akik nincsenek ebben a cipõben,ugyanis eléggé elferdült a világ.

Beszélned kell vele, bár gondolom, már próbáltad. De mást nem igen lehet tenni. Esetleg, ha a fiatok jár odahaza, személyesen próbáljon a lelkére beszélni.

Amikor meg épp dilizik, hogy mi van szegény fiával, rázd le annyival, hogy téged hívott és minden oké. Komoly szervi baja is lehet a sok idegeskedéstől, pl. gyomorfekély. A saját érdekében is abba kellene hagynia ezt.

A mamát el kell vinni egy társasutazásra, be kell íratni egy nyelvtanfolyamra, venni kell neki egy úszás-,kondi bérletet, ajándékba kaphatna terítőket fonalakkal, horgolótűket cérnákkal, térképeket túrabakanccsal.

Továbbá dicsérni kellene finom főztjét, kérni is kellene, hogy mást is főzzön.

Ergo sok a szabadideje, nincs társasága,talán változókorba került, nehezen viseli az öregedést. Nincsenek élményei, így nagyon ráér, és más-, a fia életét rendezné.

Szerencse, hogy nem a szomszéd házban lakik.

Semmit.

Mert egy anyának mindig is a gyereke lesz az első és legfontosabb az életében, akiért a sírig aggódni fog.

A mai világban nem is csodálom hogy félti. Persze felnőtt a fiad, de az anyja akkor is az anyja marad.

Az én szüleim is ilyenek pedig már bőven felnőttem, és én is ilyen vagyok a lányommal.

Amikor táborba ment már rémeket láttam, percenként néztem a telefonom mikor szólal már meg hogy épségben odaért, majdnem bediliztem a várakozástól, közbe én hivogattam de a buszon ugyebár ki volt neki kapcsolva, akkor meg amiatt aggodalmaskodtam hogy miért nem érem el... :-)

Amikor indultak hazafelé akkor pedig kijelentettem a munkahelyemen az értekezlet elején (pedig kemény a nagyfőnök) hogy a telefonom itt marad bekapcsolt állapotban az asztalon, mert a lányom hívni fog amint a szomszédos megyébe értek.

Egy anya mindig ilyen marad. Én biztos vagyok benne hogy halálra aggódom magam még akkor is ha már férnél lesz. :-)

12.03 vagyok Félreértés ne essék, nem az egészséges mértékű aggódásról beszélek.Ez természetes.És ez nem teher a környezet számára. Egy apa is tud ugyanígy aggódni.

Ez a hölgy azonban szorong és ezt kivetíti a környezetére. Ez a baj. Az önbizalmát-, lelki egyensúlyát kellene helyre állítani,pl. olyan tevékenységekkel amelyekben örömét leli.

Nemsokat.

Idegesitő,az biztos.

Egy ilyen anya 30 éves fiának a felesége vagyok

Tereld el a feleséged figyelmét az aggodalmaskodásról vidd el szórakozni ...

Hátha akkor leszáll a "gyerekről"...

Szerintem sem tehetsz semmit!Valószínűleg már volt szó erről a témáról,de nem változott meg,ezek után sem fog.

Én 23 éves lány vagyok és az én anyukám is ezt csinálja kb.Nem élek már velük,de képes azért felhívni,hogy ettem-e már aznap és ha igen mit.Aztán amikor elmondom,hogy mit ettem,elkezdi,hogy nem viszek be elég vitamint a szervezetembe,túl keveset eszem stb.158cm magas vagyok és 65kg voltam.Baromira zavart a súlyom,ezért elkezdtem sportolni és diétázni.Szépen le is fogytam 12 kg-ot.Most 53kg vagyok,ami azt jelenti,hogy a magasságomhoz képest kb normális,de még mindig van rajtam 1-2 kg felesleg.Amióta lefogytam anyám folyton kajával akar tömni,azt hangoztatja,hogy kórosan sovány vagyok és rá fog menni az egészségem a fogyásra.Nem tudja megérteni,hogy nekem a 65kg nagyon sok volt és borzasztó rosszul éreztem magam úgy.Rendszeresen végig kell hallgatnom,hogy sokkal jobban néztem ki régen,hiba volt lefogyni stb.Ha átmegyek hozzájuk,akkor addig nem enged el,amig nem eszem valamit.Ha náluk ebédelek,akkor úgy bánik velem,mint egy kisgyerekkel.Pakolja a tányéromra felkockázott húst és közben noszogat,hogy egyek.A másik,ha elmegyek valahova ne adj Isten 2-3 napra,akkor naponta legalább 3x felhív,hogy rendben van-e minden.Ha bulizni megyek egész éjjel azon aggódik,hogy vajon hazértem-e már.Kritizálja a barátaimat,szerinte rossz társaságba keveredtem stb.

Nagyon sokszor beszéltem már vele erről,de nem használ semmit.Nem érti meg,hogy nem vagyok már gyerek és nem kell naponta 5x felhívnia,hogy megbizonyosodjon arról,hogy nincs-e valami bajom.

Én megértem,hogy az anyák már csak ilyenek és életük végéig a szívükön viselik a gyerekük sorsát,de nekik is be kéne látni,hogy ha a gyerekük már felnőtt és a saját lábán áll,akkor semmi szükség erre a túlzott gondoskodásra.

Sajnos nem nagyon lehet tenni semmit,ilyen helyzetben.Jobb ha az ember megtanulja kezelni a dolgot,mert az elutasítás a gyerek részéről valószínűleg sértődéshez vezetne.

Azt nem írtad,hogy a fiad,hogy reagál ezekre a dolgokra!Ha őt is zavarja,hogy az anyja túlzottan aggódik érte,akkor ezt a dolgot nekik kéne megbeszélni,bár ahogy már mondtam szerintem ne számítsatok nagy változásra!

4esnek

Az én anyám hasonló mint te. Most is 20 évesen is fel kell hívnom, ha odaértem a koleszba, nem siklott ki a vonat, nem raboltak el a buszon, nem léptem autó elé.. stb. Régebben naponta hívogatott, ha nem voltam fent 8 és fél 9 között msn-en már biztos meghaltam és meggyilkoltak és megerőszakoltak... Középsuliba nem mehettem sehova, amíg az osztálytársaim buliztak a szomszédvárosba vagy akár a mi városunkba, én otthon ültem, mert nem engedett el. Ha elmehettem vhova, az a suliban volt, és oda is jöttek értem éjfélkor autóval, ha apám nem ért rá, kiugrasztotta unokatestvéremet az ágyból, vagy buliból elhivattam, hogy értem kell jönni. Az első adandó alkalommal el is költöztem tőle a koleszba. heti 1 nap látom személyesen, bőven elég. Ne csodálkozz, ha a te lányod is meglép tőled, amilyen hamar csak tud.

Kérdésre válaszolva:

Te vagy férje.. megmondod neki, hogy anyukám, hagyjad már élni a szerencsétlen gyereket. Vagy igaza volt annak a válaszolónak aki azt írta, le kell foglalni.

20L

4es olyan vagy mint anyám és teljesen bedilizek tőle. Hagyd ezt abba, mert el fog tőled menekülni amint alkalma lesz rá. 18 éves koromig ha mentem valahova 2 óránként be kellett jelentkeznem, hogy minden oké, akkor is ha csak a mekibe mentünk a lányokkal. Borzalmasan hajtépően irritált. Ha nem vettem fel elsőre akkor hívott akár 30szor is, hogy úristen mi történt, tuti megöltek. 18 évesen lett egy párom akinél sokat ott vagyok. Természetesen egy hete sem voltunk együtt, de a srácnak kocsival kellett hazahoznia, hogy megmutassa vigyáz rám, pedig 40km-re lakik tőlünk. A pofámról lesült a bőr. Azóta is bármi van, mindig hívogat, akkor is ha iskolában vagyok. Multkor is bent kellett maradnom pót zh-t írni de a telefonom egyfolytában rezgett a zsebemben, persze nem tudtam kivenni mert a tanár nagyon szigorú volt és ki is vágott volna mert félreérti. És akkor utána sír egy sort, hogy teljesen azt hitte elvittek már és eladták a szerveimet. BEDILIZEK TŐLE!!!!

Egyszerűen nem lehet leállítani!!

Kérdező: nincs tanácsom, nem fog változni ez tuti. A legnagyobb félelmem, hogy átragassza anyám rám is. Ugyanilyen leszek szerintem mert már most pánikolok ha párom nem hív csak fél órás késéssel este. De ezt rajta nem vezetem le mert tudom, hogy BORZALMAS.

20L