Hogyan lehetett ennyire gonosz az édesanyám?

Ja és én sem bocsátok meg neki soha.Évekig azzal próbáltam magam vígasztalni,hogy de igen nem haragszom rá,és abban a percben valamivel vérigsértett,megalázott.Na akkor(kb 3éve)eldöntöttem,hogy sosem bocsátok meg neki,nem tudom elfelejteni a dolgokat,és nem is tudom szeretni sem.Egész addig próbáltam ráerőltetni magamra azt a hazugságot,hogy azért mert az anyám,szeretnem kell.Nem nem kell.

Ami ennél rosszabb az az,hogy kiskoromtól kezdve vágyok egy igazi anyukára,akivel tényleg legjobb barátnők lehetnénk....Ezt sajnálom a legjobban az életemben,hogy nekem ilyen sosem volt és nem is lesz.

en anyamat nem ubereli. kedvenc mondasa: "sajnalom, hogy nem fojtottalak meg a gyerekagyban". amikor terhes lettem (29 evesen, 10 evnyi egyutteles utan, direkt a babaproject miatt osszehazasodtunk, naszuton fogant a baba: "ha ikrek lesznek, imadkozok, hogy az egyik elmenjen"

most a masodik babaval vagyok terhes, a ferjem nem volt itthon, meggyanusitott, hogy megcsalom, lekárvázott (a 3 eves fiam elott)

ja, es kokemenyen bantalmazott (osszekototte a kezem ovvel, meg a labam is egy masikkal, elovett par fa vallfat, es szettorte rajtam oket.. amikor annyira vergodtem, hogy az ov csatja is eltort, akkor annyira duhos lett, hogy szetverte rajtam teljesen az ovet)

.. hab a tortan, hogy anno megmergezte a kutyam (bar azt tagadja, azt mondja apam volt, hat fogalmam sincs melyik)

szoval a terheses lekárvázasa ota ugy dontottem nem tudok neki tobbszor megbocsatani, es egyszeruen elzarkozom mindenfajta kommunikaciotol, azota en vagyok a gonosz, aki eltiltja tole az unokajat, es mindenfele hazugsagokat terjeszt anyosnak, aposnak, a szomszedoknak..

szoval tudom mas baja nem vigasztal, de lehetne rosszabb is :(

Hát kedves kérdező, az előttem szólaló valóban megért nem kis traumát, már megbocsáss, de egy igazi traumához képest ez lófing. Megmondom kerek perec, anyád tényleg hülye volt, így nem reagálunk egy gyereknek. Minden anya elkövet hülyeségeket, de hogy ezen rugózz még most is, miközben már magad is anya vagy, hát nem teljesen normális.

Mivel semmi mást nem tudunk a kapcsolatotokról, csak annyit, hogy anyád a szextémában baromi prűd és már megbocsáss kissé egyszerű volt, neked kell eldöntened, hogy ezt hova teszed. Persze, ha nem fogta a kezed, ha bajban voltál, nem aggódott, és törölte a homlokod, ha beteg voltál, ha nem sírt veled, ha szomorú voltál, ha nem örült veled, ha boldog voltál, minden okod megvan rá, hogy SOHA ne bocsáss meg neki egy hülye mondatért. Ezen azért gondolkozz el!

Látod, hát nem ez a te igazi bajod :-( Tényleg sajnálom. Ugyanis az én anyám se volt semmi ezen a téren, én is mindent a barátnőimmel beszéltem meg, de ANYA volt. Izé...most is az...bár most már inkább nagyanya, de ez nem tartozik ide.

Én akkor is azt mondom, ne rugózz ezen már. Amikor a fiam elkezdett cseperedni, rájöttem, hogy egy csomó mindent úgy csinálok, ahogy ők anno, és KÖVETKEZETESEN NEM!!!, amit még ma is túlzásnak tartok.

Nekem sokkal bizalmasabb a kapcsolatom a fiammal, mint anyámmal volt anno. Kezdve az első magömlésétől a ...hát nem ragozom, de még engem is megpirongattató sztorijaiig. Anyám meg csak csodálkozik, hogy ez hogy lehet? Pláne fiú létére ennyi mindent megbeszél veled? Hát így is lehet...szoktam mondani mosolyogva. Ettől nincs nagyobb elégtétel, és hát ez így azért nem is fájdalmas. Ne tárold a haragot a szívedben, hanem mutasd meg magadnak, és hidd el el fog jönni az alkalom arra, hogy neki is, hogy te mennyivel különb anya vagy. A gyerek visszaigazolása majd bevarrja az összes sebed!