Engem nem zavar, a szüleimet viszont igen. Akkor most mi legyen?

Engem is zavarna, ha a lányom ennyire befelé forduló, magánakvaló lenne. Sok élményről lemradsz emiatt, és később egy munkahelyi közösségbe rohadt nehéz lesz beilleszkedned, mert ki fognak nézni (utálni) a többiek, a magadnak valóságod miatt.

Próbál meg kicsit nyitottabb lenni. Persze ezt erőltetni nem lehet.. legalábbis olyan emberekkel nem, akiket nem szeretsz. De akkor legalább olyanokon "gyakorolj", akikkel szívesen vagy együtt. Fontos a szocializációd szempntjából is, hogy ne légy magadnakvaló, mert csak a saját későbbi életedet nehezíted meg vele.

Igen, legyél olyan, mint mindenki más!

Ne legyél önmagad! Játszd meg magad! Legyél olyan, ami nem jön természetesen!

sztem sem kell olyanok társaságába erőltetned magad, akiket nem bírsz. én is ilyen magamnak való voltam, megválogattam a barátaimat. volt aki beképzeltnek gondolt emiatt. nem voltam az. csak értéktelen, pletykás, rosszindulatú emberekkel nem álltam le.

én sem mentem osztálykirándulásra az 1. gimis osztályommal mert utáltam őket.

a másodikban sok emberrel kijöttem, aztán azóta egyetemre járok, ott is. tehát nem bennem volt a hiba, és vlsz benned sem.

egyszerűen mondd meg a szüleidnek hogy nem mész és kész.

határozottan, de felesleges körítések nélkül.

mondd meg hogy olyanokkal akiket szeretsz (barátaid) szívesen mész bárhova, de kényszerből, ha tudod hogy csak nyűglődés, kínlódás az illetőkkel, akkor nem.

a te életed, te tudhatod mi a jó neked mert te éled át. az osztálykirándulás helyett is lehet még 1000 jó élményed.

én pl. sosem bántam meg hogy azok társaságát választottam anno, akikét és hogy kihagytam a nagy részegedős, ocsmány osztálykirándulásokat, ahol állatként viselkedtek, mint visszahallottam.

Bevezetöként József Attilát idézném:

"Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám, . . . "

. . . és testvérem sincs.

Kb. 2 éves koromban elváltak a szüleim. Apa nélkül és egy érzelmileg rendkívül rideg, kegyetlen és depressziós anya gyermekeként nöttem fel, testvér(ek) nélkül. Az óvodában és az iskolában rettegtek tölem, ill. utáltak felnöttek és gyerekek egyaránt. Ma, 27 évesen, normális szocializáció híján, egy kallódó, boldogtalan és magányos ember vagyok. A világot egy statiszta szemével látom, kívülállóként. Amióta külföldön élek, barátaim sincsenek. . . Többször megpróbáltam már véget vetni az életemnek -mindeddig sikertelenül. . .

Tisztában vagyok vele, hogy sorsom effajta alakulásának messze nem egykeségem az oka, de közrejátszott benne valamicskét.

Hát ilyen felnött lett belölem. . .

Attól, hogy most visszahúzódó vagy nem leszel egy magányos szörnyeteg. El ne hidd. Egyszerűen nem kedveled a legtöbb osztálytársad. És? Nehogy azt mondjátok már, hogy ettől nem lesz normális ember. Később az életben megtalálod azokat az embereket akikkel jól érzed magad. Minek erőltetni a barátkozást. Lehet hogy azért nem kedveled őket mert ők sem szeretnek téged (esetleg még hangot is adnak neki, kegyetlen tud ám lenni ez a korosztály).

Engem is piszkáltak érte annak idején, hogy miért nem járok discoba, annak idején az volt a menő, néhányszor elmentem, de soha nem éreztem jól magam, alig vártam, hogy teljen az idő mehessek haza. Azt hazudtam tök jó volt, na akkor anyám boldog volt. Csak én nem. Szívesebben olvastam volna egy könyvet este. Ma azt mondom jobban tettem volna, ha akkor otthon maradok.

Aztán eljött az az idő is amikor szívesen mentem bulizni, más társasággal. Szóval szerintem az égvilágon semmi baj veled. Találkozol majd olyan emberekkel, akikkel jól érzed magad. Ha fél év, fél év, ha több, akkor több. Addig ez van. Magaddal legalább jóba vagy, nem veszel össze, nem????

Jó lenne ha megpróbálnál beilleszkedni.

Amikor annyi idős voltam mint te akkor én se beszélgettem az új osztálytársaimmal. Azt vettem észre hogy az embereknek ez szúrja a szemét ha valaki nem társasági ember és nem hogy békén hagynának vagy levegőnek néznének, hanem még piszkálnak, beszólogatnak. Verekednem is kellett mert azt azért nem hagyom hogy elkalapáljanak.

Most se vagyok a társaság középpontja de azért néha-néha elmegyek bulizni, van pár haverom akikkel közös programokat szervezünk.