Vannak itt olyan emberek akik magányosak? Nem csak szó szerint magányosságra gondolok, hanem olyanra amikor valakinek van párja mégis magányos, van itt ilyen nő vagy férfi?

"Hé pasik vegyétek már észre,hogy gyöngédségre törődésre van szükségünk ugyan úgy mint nektek.És amíg mi nők ki tudjuk mutatni addig nektek sem esne nehezetekre!Csak az a baj,hogy a pasiknak így jó.Mert lusták hogy bármiféle érzelmet mutassanak."

Dehogyis. A nők alaposan kiképzik a férfiakat arra, hogy "gyöngédséget és törődést" semmiképpen ne tanúsítsanak, de az érzelmeiket se mutassák ki. A férfi ezt megtanulja a 20-as éveiben, ti. ha így viselkedik, akkor "unalmas", a nőt ti. az önző, flegma és durva férfiak vonzzák. Végül a nő előbb-utóbb megkapja, amire vágyott :DDDD

Ez nagyon érdekes kérdés!!

Én tavaly hagytam ott a párom 9 év után, sajnos megéltem vele a társas magányt. Azóta szinte végig egyedülálló vagyok, de nem magányos. Nem keverem össze ezt a két fogalmat. Természetesen keresem a páromat ismét, mert társas lény vagyok, vágyom a szeretetre, és hogy szerethessek. Viszont mégegyszer nem megyek bele ilyen kapcsolatba, csak azért, hogy azt mondhassam, hogy "nem vagyok egyedül"..!!