Nem furcsa ez egy kapcsolatban? (bővebben lent! )

Több, mint egy év után még mindig nem tudok mondani egy olyan programot sem, ahova elvitt volna, vagy amivel örömet okozott volna a barátom.

Az elején abszolút nem zavart, mindent külön fizettünk, de emellett én mindig gondoltam Rá, és megleptem, ha csak egy sütivel, vagy alkalmakkor valami kézzel készített kis ajándékkal, de ő semmivel...

Azért furcsa, mert bár nem igénylem az ilyesmit, de mégis ő a férfi, és ennyi idő után jogosan gondolkodom el, hogy egyszer sem hívott még el szó szerint sehova, abban a klasszikus értelemben, hogy mondjuk elvisz valahova, amit ő állna, vagy meglep valamivel.

Persze anyagiakat nézve nem mindenki engedheti meg magának, de én nem is vágyom nagy dolgokra, ráadásul dolgozik... Csak maga a gesztus az jólesne, mint barátnő.

Máshol azt látom, hogy elviszi a barátja a barátnőjét moziba, vagy kávézni, én meg teljesen el vagyok ilyen téren hanyagolva, holott ezek nem kerülnek vagyonokba...

Tavaly valentin napkor is én néztem ki egy éttermi ajánlatot, hogy befizetem magunkat, de aztán mégsem, mert nekem nem volt rá pénzem. Jól érzem magam vele ettől függetlenül, de a progik nagy részét is mindig én dobom fel... persze utána mondja, hogy ő is gondolt rá.

Arról sincs szó, hogy nem egy eljárós típus, mert nagyon is az.

Meg az ilyen kijelentései, hogy "na majd ide elviszlek" ezeket is már 1éve hallgatom:)

Lehetséges, hogy ezek a családi dolgokra vezethetőek vissza, de nem hiszem, hogy ennyire gátolnia kéne abban, hogy egy apró gesztust tegyen irányomba ennyi idő után.

Valahogy az az érzésem, hogy mindenre sajnálja a pénzt, de nem csak velem szemben, magával szemben is és ez nem jó. Én is ilyen voltam régebben, de már kinőttem ebből és nem sajnálom a pénzt és meggondoltan vásárolok.

Vélemények?