Mennyi időt illik gyászolni egy közeli hozzátartozót?

Én minden ismerősömnél feketét veszek. Akkor is, ha nem rokon, pár napig gondolok rá, ha jó ember volt, tiszteltem, ennyi jár neki a lelkem szerint. Távoli rokonoknál egy-két hétig, közelinél 1 hónap-2 hónap, változó. Nagyon közeli még szerencsére nem halt meg, de ott több hónap lenne. Egy év? Remélem, ez sosem jön el :(

-ismertem olyat, akivel együtt mentem temetésre, az egész család feketében, mi is a családommal, pedig mi távoli rokonok voltunk. csupán egy személy volt pirosban, az elhunyt lánya, aki 40 is elmúlt, de végigröhögte az egész szertartást. Szomorú voltam, hogy ennyire semmibe veszi.

Szia!

Ha elvesztettél valakit, fogadd őszinte részvétem!

Ahogy előttem is írták, itt nincs olyan, hogy "illik". Ameddig érzed, hogy gyászolnod kell, addig úgyis gyászolni fogsz. Tudom, mert 2 éve halt meg a Barátnőm, még mindig gyászolom, elég sűrűn kiélesedik még most is a fájdalom. Anyu fél éve halt meg, biztosan Őt is sokáig fogom gyászolni, talán egy életen át. Még nagyon éles a fájdalom, nem tudom, mikor fog kicsit enyhülni. Mindenki másképpen gyászol. Van, akin látszik, van, aki nem mutatja. Nekem is két oldalam van, az egyik oldalam igyekszik annyira erősnek lenni, hogy a külvilág ne nagyon lássa a kínlódásomat, a másik oldalam viszont igenis szenved, sír és a miértekre keresi a választ... ezt az oldalamat nem mutatom senkinek. Senkinek nincs joga megszólni azért a gyászolót, mert mondjuk nem látni rajta, hogy valójában mi zajlik Benne! Attól, hogy látszólag csendes, belül még iszonyatos vihar tombolhat... Szóval úgy és addig gyászolj, ahogyan és ameddig úgy érzed, hogy kell.

Sok erőt kívánok!

Szia!

Ez nagyon érdekes valóban... szerintem. Én 2 éve vesztettem el a Barátnőmet, autóbalesetben. A mai napig szenvedek, nem tudok továbblépni. Egyelőre még nem tudom elképzelni sem, hogy más Lányt öleljek, csókoljak meg, stb. Ha közelednek is, azt sem tudom elfogadni, mert bármilyen hülyén is hangzik, még úgy érzem, hogy "megcsalom" a Barátnőmet. Lehet, hogy én már begolyóztam, nem tudom, de ezt érzem. Még. Remélem, idővel majd elmúlik. Ezt csak azért írtam le Neked, hogy én sem értem ezek után, hogy hogyan képes randevúzni. Én nem vagyok képes még most sem és azt érzem, hogy még egy jó ideig ez lesz a helyzet. Egyébként hallottam már ilyen esetről, azt mondták, hogy az illető így próbálja elnyomni a fájdalmát. ...hát nem tudom:/ Azért ez érdekes lenne.

Jaj de utálom, amikor hitvány cselekedeteket letudnak olyan kamuszöveggel, hogy "mert férfi, a férfiak ilyenek".

Nem a férfiak hitvány selejtek, hanem bizonyos emberek, nemtől függetlenül.

Komolyan annyira gáz, hogy a legtöbb defektes személyiségből eredő problémát sokan elfogadják, "hisz férfi" elmélet alapján.

Fura morális értékrendszerük lehet, és elég torznak láthatják a férfiakat, ha szerintük, pl. a bántalmazás, a hazudozás, a perverzió a férfias tulajdonság.

Az meg a másik, hogy közben a nőket negyedannyiért az ilyenek lenézik. A kettősmércével szemlélődés mondjuk már önmagában nem túl összetett személyiségre utal, ami egy csomó minden más defektust is magával hordoz.