Tesóval egy szobában. Ez gáz?

szerintem tinédzserkorig nem gáz egyáltalán, hiszen együtt játszanak és nincs igényük magánszférára.

addig még rengeteg időd van! majd 12-13éves kortól kelleni fog egy kis kuckó, amikor már szeretnének bezárkózni, szerelmesek lesznek, naplót írnak, elmélkednek, álmodoznak, szégyenlősek lesznek stb.

de ezt úgy is meg lehet oldani, pl ha két ablak van egy szobán, valahogy két kisszobává leválasztani gipszkartonnal, ilyet is láttam már, panelben is. egy 2x2-es kuckó is jobb, mint ha egy érzékeny tinédzsernek nincs magánszférája.

Megdöbbenve olvasom, hogy a legtöbb embernek nem baj ha egy szobában van a testvérével. Persze ennek örülök, jó az ha a testvérek jól kijönnek egymással, de én is egy szobában vagyok a testvéremmel és szerintem borzalmas így élni.

Nagyon nagy teher. Minden karácsonyra és szülinapra azt kérem hogy legyen saját szobám, de hiába. Pénzügyi dolgok miatt nem tudjuk megoldani.

Én 17 éves lány vagyok, a húgom 12. Egy szobában lakni normálisan csak úgy lehetne, ha alkalmazkodna, de ő erre képtelen, nem is akar alkalmazkodni, mindennek úgy kell lennie ahogy az neki jó.

Nagyon nem bírom már elviselni, egyre többször akadok ki tőle. Lehetetlen tőle bármit is csinálni.

Engem lefáraszt a gimi, szeretnék este aludni, de ő éjszaka akar tévézni. Anya nem engedi meg neki hogy még éjfélkor is tévézzen, de nem érdekli az se. Ha megkérem hogy akkor menjen ki a konyhába és ott nézze, nem megy ki, ha megkérem hogy legalább halkítsa le, felhangosítja. Van amikor este 11-kor jut eszébe hogy énekelni akar, akkor elkezd énekelni, és még dobol is hozzá a radiátoron. Addigra már úgy felidegesít hogy legszívesebben úgy megtépném. Van olyan is hogy éjszaka ő "beszélgetni" akar. Mondom neki hogy hagyjon aludni, de mindenfélével zsarolgat, hogy ezt meg azt fog hazudni rólam másnak ha nem beszélgetek vele, az is előfordult már hogy hajnali 2 órakor kirángatta alólam a párnát mert beszélgetni akart.

Szóval kipihenni tőle nem tudom magam, mindig fáradtan megyek iskolába.

Nyáron is ezt csinálja, de akkor anya nem szól rá, mert "úgysincs iskola". Akkor sem hagy éjszaka, de másnap meg délig alszik. Én kb. 8-ig alszok és délig nem tudok tőle semmit csinálni. Ha éjjel nem hagy aludni az nem baj, de ha nappal nem lehet tőle semmit csinálni az sem baj.

Egyébként énekesnő akar lenni, tehát egész nap csak kornyikál. Még ha legalább lenne hangja... de nincs. Alapvetően teljesen mások vagyunk. Nekem sok magányra és egyedüllétre, meg csendre lenne szükségem ha lenne zugom ahová félrehúzódhatnék, egyébként is magamnak való típus vagyok, ő meg pörgős, zajos, lusta.

Ja, és azt még nem is említettem, hogy állandóan zabál, behoz minden kaját a szobába és összemorzsál mindent. 66 poharat hagy a szobában, a ruhái mindenfelé szétdobálva, a hörcsöge bárhova odasz*arhat, azt sem szedi össze, én meg ha nem akarom hogy disznóólnak nézzék a szobánkat, muszáj vagyok takarítani utána.

Amikor zenét hallgatok a fülhallgatómmal, szándékosan kapcsol be zenét a gépen és olyan hangosra veszi, hogy még a fülhallgatóval is azt halljam. Szándékosan csinál minden ilyen dolgot, utána olyan örömmel és gonoszsággal a szemében beleröhög a képembe.

Kiskorunkban is az volt a legnagyobb öröme, hogy eltörte az én babáimat, ha barát jött hozzám, a nyakán lógott, vagy ha nem, akkor próbált beégetni.

Jó pár dolgot kihagytam, de nem akarok regény írni. Röviden se éjjelem, se nappalom nincs tőle.

Egy viszont biztos! Ha nekem gyerekem lesz és nem fogok tudni külön szobát biztosítani a testvérének, akkor inkább nem is szülök csak egy gyereket, de annak nyugalma legyen és ne legyen akadályoztatva az alapvető szükségleteiben.