Tesóval egy szobában. Ez gáz?

Ikertesóm van (ő fiú én lány), meg egy hugom. A bátyámmal laktam együtt. Olyan 4-5 éves koromban eltörte az ujjamat. Nem jöttünk ki túl jól.

3 szoba volt, később anyáék szobája lett a nappali is egyben. A nagyszobából pedig csináltak még egy szobát így mind hármunknak van. Igaz a hugom szeret átjárni hozzám aludni. Én meg a bátyámhoz filmezni. De jobban kijövünk most, hogy van saját terünk.

19L

Két lányom van, 1,5 év korkülönbséggel (8,5 és 10 évesek). Nagyon jó barátnők. Nekem nincs gondom évek óta az altatással, pici koruk óta a mesélés után este beküldöm őket, puszilás az ágyban és kijöhetek. Más, egy gyerekes szülők panaszkodnak, hogy még a kisiskolás is kijárogat, nyafog, fél. Nálunk ilyen nincs, néha van hogy az ágyban még játszanak és inkább rájuk kell szólni, hogy alvás.

Nemhogy külön szobába nem tudnám őket rakni, de arra sem hajlandóak, hogy külön aludjanak. Ott az emeletes ágy, de mind a kettő lent alszik. Sokszor úgy alszanak el, hogy fogják egymás kezét.

Másfél évvel idősebb a nővérem, én is lány vagyok. Gyűlölet, helyszűke, idegösszeroppanás...mert borzasztóan különbözőek vagyunk, és ő mindig talált alkalmat a nyomorgatásomra. Azt mondom, mire a nagyobbik 10 éves lesz, keressetek olyan helyet, ahol külön szobában tudnak lenni.

Részletezve a különbözőségünket (Ő/én):

felkelés: 11-14 óra között/6-9 között

lefekvés: 0-4 óra között/20-23 óra között

tanulás: mint a güzü/10 perc (mindketten ötösök voltunk)

fiúk: "soha"/kitartóan plátóiszerelmes

életfelfogás: "nekem jár"/"dolgozzunk meg érte"

kapcsolat:hosszú ideig titokban, aztán sunyin beköltöztette a pasiját/szinte azonnali bemutatás, hamar jegyesség, szép esküvő, és soha nem aludt még otthon velem a férjem

Plussz infó: felhúzott egy ronda függönyt a szoba közepére. Leszakadt, vitte a falat is. Majd felfúrták. Természetesen ezzel csak utólag szembesültem. Annyi helyem van, hogy a kanapé magas támláján át tudok közlekedni a ruhásszekrényemig, és a "szobám" az átjáró az összes helység között.

Ó, régi szép idők!

A bátyám másfél évvel idősebb nálam 3 szobánk volt, de anyuék rosszul osztották fel őket:egy volt az övék, egy az öcsémé, az utolsóban pedig én laktam a bátyámmal 14 éves koromig, amíg koleszba nem vonult, de hétvégente, nyaranként többnyire otthon volt! Szélsőséges helyzet volt:tudtunk alkalmazkodni, egy idő után már nem a fürdőszobába mentem vetkőzni, hanem ügyesen megtanultam úgy megszabadulni a ruháktól, pólót stb. cserélni, hogy semmi intim dolog ne villanjon elő. Aztán később már az sem zavart, ha a bátyám fehérneműben látott. Őt sem zavarta. Anyánk erre rámszólt, hogy miért is csinálom ezt. Az volt a válaszom, hogy ő a testvérem és nem egy idegen, különben is sose láthatott teljesen meztelenül! Ha már egyszer közös szobában laktunk, akkor ez is benne volt a pakliban.

Egyébként mindig megosztottuk a takarítást, de olykor vágytam volna egy kis magányra, pláne mikor kamaszodni kezdtem.

Célszerű az azonos nemű csemetéket egy szobába "lakoltatni", helyhiány esetén, mert ha azok nem túl alkalmazkodóak, mint anno mi, akkor komoly családi konfliktusok is származhatnak belőle!

Dehogy gáz!

én az 5 évvel idősebb bátyámmal laktam jó sokáig egy szobában, de mindig is jól elvoltunk. Főleg mikor emeletes ágyunk volt és én aludhattam felül, folyton bunkereket építettünk és hasonló. Szép idők voltak :)

Szerintem ebben a mai elektronikai világban egyébként is fontos, hogy több emberi kapcsolat vegye őket körül. Képzeld el, pár év múlva ülnek mindketten külön szobában a gépjeik előtt. Nem szép "jövőkép". Én azért is gondolom, ha nekem valaha lesz két gyerekem biztos nem választom külön őket teljesen (pl. két szoba de kicsit egybenyitva).

Hát egy darabig ne az ő szobájában legyen, hanem veletek a gyerek, addig meg hátha sikerül megoldani a külön szobát is. Bátyám rühellte, hogy egy üvöltő kisbabával kell megosztrani az addig saját szobáját. Meg úgy még vagy 20 évig utána.

Én azt mondnanám, hogy egyneműek talán jobban kijönnek, és nálatok legalább kicsi lesz a korkülönbség, így még ki is jöhetnek. De legkésőbb mire a nagyobb suliba indul, jó lenne külön zugot teremteni neki.

Bátyámmal amúgy öltük egymást, anyám kb idegösszeroppanást kapott minden hétvégén - tesóm kolis volt nagyobbrészt kiskorától, szóval sokszor nem volt otthon. Ha minden nap össze lettünk volna zárva, valamelyikünk már tuti nem élne. :D Ütöttük-vertük egymást, ordítoztunk, nagy ritkán eljátszottunk. :D

Hát hogy kamaszkorban meg már mennyire élhetetlen az ilyen helyzet, nem részletezem. Elég tré, hogy a barátok-barátnők csakis akkor alhatnak ott, ha a tesó pl ottalvós kiránduláson van, stb. A pasizást/csajozást meg végképp nem is mondom.

Szóval összességében elég gáz, szerintem minden embernek szüksége van saját zugra, persze erre nagy igényük még 2-3 évig nem lesz a kölyköknek. Amióta meg külön szobánk lett, tök jól elbeszélgetünk tesómmal, és egy évben kb 1-2 nagyobb vitával megússzuk. xD A te idegeid is megsínylik a dolgot, az tuti. :D