Hogyan tudnám elfogadni azt, hogy lesz mégegy testvérem?

A kérdés egyelőre biztos egyszerűnek tűnik. De valójában nem az... A történet ott kezdődik, hogy a szüleim elváltak 2 éve (anyummal élek). Ez nem igazán zaklatott fel, sőt, igazából örülök neki. Mármint imádom a szüleimet, de együtt csak kikészítettek minket. Azóta mindketten találtak maguknak társat, anyumnak azóta van egy kislánya (akit imádok, annak ellenére, hogy az apja egy kretén), és apuméknak is nem sokára lesz. A húgom 2010 nyarán született, azóta nem ment le anyum hasa. Sok ideig azt mondta, azért, mert rossz a pajzsmirigye (ami végülis igaz). Viszont néhány napja veszekedett a bátyámmal, lent voltak a földszinten, és azt hitték, 2 emelettel feljebb nem hallatszik fel, és hallottam, amikor a bátyám valami olyasmit mondott, hogy "nem sok gyereknek van az osztályból terhes anyja". Ők azt tudják, hogy én annyit tudok, hogy van valami titok, de anyum nem mondta el, hogy mi, mert hogy nem akar velem is összeveszni. Tudom, szinte hihetetlen, hogy nem vettük észre, dehát a régi szomszédoknak, barátoknak könnyű észrevenni, mert ők ritkán látják anyumat, én viszont minden nap. Iszonyatosan haragszom rá, ráadásul nekem továbbra se mondta el. Vasárnap valami barátjánál voltunk, és mielőtt elmentünk tőlük, én előre mentem a kocsihoz, anyum egy kicsit lemaradt, és megint azt hitte, hogy nincs fülem, és elkezdett arról áradozni a házigazdának, hogy megint megy Telkibe és milyen csuda jó lesz, már úgy várja, etc.

Meg igazság szerint furcsa belegondolni, hogy van két bátyám, egy húgom, tavasszal születik apumék kislánya, és nem sokára lesz mégegy kistesóm.

Vélemények?

12/L