Miért várja el Anyum azt, hogy a testvérem időbeosztása szerint szervezzem a programjaimat?

A helyzet a következő.

Tesómnak van egy másodállása, ahol szoktunk neki segíteni. Ez hetente egy napot, pontosabban azon a napon pár órát szokott igénybe venni. 5 éve csinálják, nem igazán volt olyan alkalom, hogy ne mentem volna, mivel testvérem is nagyon sokat segített nekünk, amikor Apukám beteg volt.

Barátommal nagyon friss a kapcsolat, neki elmondtam, hogy hétfőnként nem tudunk találkozni, mert ez a dolgom. Mondta, hogy rendben.

Holnapi napra (keddre) beszéltük meg, hogy találkozunk, erre telefonált tesóm, hogy jajj hát a mai nap mégsem jó, mert a munkahelyén tovább kell lennie, legyen holnap. Anyu mondta, hogy jó, én meg mondtam, hogy nekem viszont nem jó. Bátyám nem csinál belőle problémát, milliószor elmondta, hogy köszöni, hogy segítek, de ne stresszeljem magam, ha nincs kedvem menni, vagy más dolgom van, akkor ne menjek.

Anyum meg nekiállt szervezkedni, hogy akkor találkozzak ma a barátommal, vagy holnap délelőtt, vagy a munka után, mert úgyis hamar végzünk.

Nem érti meg, hogy egyrészt ez nem az én dolgom, másrészt bátyám sem várja el, harmadrészt egy alig pár hetes kapcsolatban nem fogom ide-oda rángatni a páromat, hogy figyi, inkább mégis ma, mert a holnap nem jó, vagy ha igen akkor később stb...

Ilyenkor anyum érzelmi zsarolással jön, vagyis "Jó, majd megoldjuk ketten, kitudja mikorra végzünk, egyszer biztos." Engem meg tökre bánt, mert hideg van, és kint vannak.

Sógornőm azért nem jön, mert most éppen mosolyszünet van náluk, unokahúgom meg azért, mert csak.

Évek óta ez megy, én már eszerint szervezem minden napomat, hogy hétfő délután semmi, mert kell mennem, különben beüt a 3. Világháború. De ha mégse hétfői nap, akkor én is szervezzek át mindent, de erre én nem vagyok hajlandó...

Hogy értessem meg anyummal, hogy nekem is van életem?