Mit tegyek ha a szüleim nem képesek elfogadni, hogy én jövőre sulit akarok váltani?
Most mentem 9.be,és a hónapok teltével rájöttem,hogy ez a szociális gondozó,és ez a suli nem nekem való.. Azt hittem könny ez a suli,de nekem nem. Tavalyanyámék befűztek,hogy menjek ebbe a suliba,meg erre bla bla bla jó lesz stb.. Most már bánom... Lány létemre,mindig is asztalos akartam lenni,de amikor megemlítem anyunak,hogy asztalos szakmára akarok menni ha váltok sulit,akkor elkezd hőbörögni,meg,hogy ha szakmunkásképzőbe megyek akkor vesztek egy évet,meg én nem vagyok normális,majd rájövök,meg,hogy jó lesz nekem,hogy utazgatok egy órát naponta a suliba? így úgy amúgy..
Egyszerűen meg se merem említeni mert le leszek b*szva.. De hát azért csak jobban tudom,hogy mi megy nekem és mi nem Csak jobban tudom,hogy mihez van tehetségem és mihez nem...
Engem nem izgat,hogy vesztek egy évet,ha azt tanulhatom amit mindig is szerettem volna,az se izgat,hogy egy órát utazok a suliba,és hazamenet is. De anyu ezt nem tudja elfogadni,hogy én nem akarom azt tanulni amit ő elképzelt... Makacs és egyszerűen erőszakos,érthetetlen... Nem lehet vele beszélni erről... mit tegyek??
16/L
16éves létemre,azért vagyok 9.es mert az óvodában egyszer visszatartottak,és év vesztes is vagyok.
Így voltam én is, azt tanultam amit elképzeltek, BTK-ra mentem, pedig mérnök akartam lenni.
Most itt vagyok egy sz@r diplomával ami nem is nagyon érdekel munkanélküliként, anyám az államvizsga utána örült, hogy teljesült az álom, de most már folyamatosan üvöltözik és minden semmirekellőnek elmond, hogy nincs munkám.
Nem kellett volna rá hallgatnom, Te is asztalosként sikeresebb lennél a jövőben, mint szociális gondozóként. Azzal ugyan valószínűleg el lehet helyezkedni, de akinek nincs elhivatottsága mamákat öltöztetni, az inkább nem menjen gondozónak.
Ha nagyon nem akarják hogy asztalos legyél, akkor esetleg érettségizz le és menj valamilyen iparművészeti egyetemre, ott is vannak ilyesmi szakok, mondjuk ott elsősorban nem szekrényt csinálnak, hanem pl. díszítéseket rá.
18 éves korodig, ha csak nem házasodsz meg, az ő kezükben van a döntés. Te két dolgot tudsz tenni. Egyik, hogy fejleszted a képességed,hogy családon belül megharcolj a saját életedről való döntés jogáért. Ezen a harcon szinte minden gyereknek át kell esnie, bár 16 éves korra már rendszerint sokat puhulnak a vaskalapos szülők.
A másik, amit tehetsz, hogy elfogadod, hogy még két évig ez a helyzet, és megpróbálod kihozni a legtöbbet belőle, amit ki lehet. Utána meg veszel egy nem túl érzékeny búcsút.
mindenképp te dönts, mert a te saját életedről van szó, a te jövődről, és ha nem szereted amit csinálsz, amit dolgozol, kva szar lesz... suli után azt hiszi az ember yeee vége stb.. nem nincs vége főleg ha sz*r a melód (tesóm tapasztalata)
a lényeg énis anyámra hallgattam gimnáziumba járok :// pedig rendőrnyomozó akarok lenni, eszem ágában nincs ilyen bölcsészkarra meg a többi lóf*sz egyetemre menni.
De ez van, meg mondtam neki,hogy még 1,5 évet lehúzok itt (betöltöm a 18at) aztán megtalálom a módját,hogy rendőr lehessek. Az én anyám is hajthatatlan, hallani se akar arról,hogy pestre járjak rendészetibe stb.. Konkrétan arról se hogy rendőr legyek. Ő abban a hitben él,hogy én szeretek tanulni, meg h ügyvéd leszek.. A f*szt utálok tanulni és nem leszek ügyvéd. Ígyis egésznap tanulok,hogy mindenből 3-as legyek. És ezt nagyon rühellem.
Itt rohadok meg az alföldön egy olyan suliba amit kiba nem szeretek, + meg az osztályom is förtelmes de az már egy másik theme.
Ja és ha nemis sikerül meggyőznöd,h elmehess a másik suliba, 18 éves korodtól ha még mindig asztalos szeretnél lenni, harcolj az álmodért
16/L
kedves 6os
nyomzónak is kell tanulni, sokat
minimum főiskolai végzettség kell hozzá, államvizsgát pedig nem osztogatnak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!