Ti, hogy reagálnátok ebben az esetben?

Hát itt más nincs. Vagy annyira megvisel, hogy emiatt dobbantasz...de akkor persze míg találsz még egy potenciális apajelöltet, lehet ott leszel a korral, hogy ugyanott lennél, mintha "bevárnád" a párodat.

Régebben én is így gondoltam, hogy fiatalon leszek anyuka,de a sors nem így hozta. A párom orvosira ment én meg pszichológiára. Mindkettő egy olyan szak, hogy sok sok év ameddig "vége" lesz a tanulásnak és utána még egy rendes munkahely keresése is nehézkes. A fizetésekről nem beszélve... de most is tartom, hogy amint meglesz a megfelelő anyagi háttér hozza bevállalnánk a gyereket.

Sokszor én is elgondolkodom, hogy "mi lett volna ha"? De nem leszek elégedetlen, így is jó lesz:)

Kitartás.

21-L

Nálunk is pont ugyanez a helyzet a párommal. Nem tudom mit kezdenék vele, ha így kijelentené, de szerencsére köztünk öt év van, így mindkettőnk "vágya" teljesülhet.

Belegondolva a ti esetetekbe, hát nagyon fiatalon jöttetek össze, szerintem még bármi történhet addig. Jó esetben engedsz te is két évet, meg a barátod is:)

Anyagilag álltok ugy hogy van hova születnie a babának?

dolgoztál már legalább annyit hogy gyedet kapj,ne a párodnak kelljen eltartania?

sosem akartam fiaitl anyuka lenni,igy nekem nincs ilyen gondom,25 vagyok,párom 30,5 év múlva tökéletes lesz ha érkezik egy kisbaba

35 éves vagyok írigylem azokat akiknek még él az apjuk :-S

sajnos elment 20 éve!! 60 évesen

ha kicsit korábban kezdi azért minden másabb lenne!

Láthatná az unokáját

stb stb

Ha valaki csak a pénzt nézi akkor sohasem lesz gyereke :-(

"De nem is számítana, ha nem lenne ennyire stabil a hátterem, akkor is vállalnék babát. "

ezzel a felfogással inkább ne...

20 évesen maximum szüleid támogatása van meg szerintem,neked meg egy érettségid,maximum okj-s szakmád,párodnak detto.

erre hova vállalnál babát?

Megértem párodat