Mit tehetnék? Úgy érzem, a családom se bírja már az örökös kételyeimet?

Ilyenkor rájövök arra, hogy tényleg igazatok van. És köszönöm, hogy ennyien válaszoltatok, ráadásul a nagy többség pozitív irányban. Hihetetlenül jól esik az, hogy jó páran vannak, akik ezt nem hisztinek titulálják. De az a baj, hogy délutánra mondjuk visszaesek, vagy az iskolában látok egy lesajnáló tekintetet, és megint összedől a világ. Biztosan az is gond, hogy nagyon érzékeny vagyok. Ebből viszont következik, hogy egyáltalán nem vagyok érzéketlen. Volt pár válaszadó, aki azt hitte, hogy nekem csak ennyi bajom van. Egyáltalán nem. Voltak olyan dolgok (nem étkezési zavar miatt, meg ilyenek) hogy én is kórházban voltam, és igenis, láttam beteg csecsemőket, kisgyerekeket. És akkor tényleg átértékelődött minden, csak amikor kikerülök a hétköznapi közegbe, akkor látok egy vigyort, aminek én vagyok az oka (tudom, hogy igen, mert a lányokkal az osztályban kb. mindenki kibeszél mindenkit) és máris visszatérek az eredeti problémához. Ettől függetlenül viszont nem felejtettem el, amit ott láttam. Sajnálom a beteg embereket, nem nézem le az idősebbeket. Mindig átadom a helyem a buszon, segítek nekik a boltban, emellett pedig a nagynéném óvónő, néha meglátogatom a munkahelyén, ahol szintén vannak pl. rosszul látó, rossz anyagi háttérrel rendelkező gyerekek. Imádom a gyerekeket. Köztük is vannak nagyon aranyos pofival rendelkezők, aranyosabbak, és rosszcsontok is. Ettől függetlenül ugyanúgy szeretgetem mindegyiket. Anya nagyon empatikus embernek nevelt. Úgyhogy nem vagyok érzéketlen, csak magával foglalkozó ember és nem ezt a problémát látom a legnagyobbnak. De igenis, bánt. Nagyon. Emellett próbálok figyelni a körülöttem lévőkre is, csak jó lenne legyőzni ezt a rossz közérzetet, az érzést, hogy mindenki jobb nálam. Szinte a rögeszmémmé vált a vékony modell láb, mindenkinek a lábát, a fenekét, a mellméretét nézem, és figyelem, ahogy magabiztosan jár-kel, és minden fiú őt bámulja. Diétázok, tornázok, én is szeretnék vékony lenni. Most kb normál az alakom (168/58). De annyira szeretnék én is zsírmentes alakot, vékony derékkal, lábakkal, formás kis kerek fenékkel. Ez a gond. Van két énem, amik iszonyatosan sarkosak, és hol az egyik, hol a másik erősebb. Amúgy 18 vagyok, és lány.