Akiket már rúgtak ki, hogy viselték lelkileg?
Sziasztok!
Nos, nagyon úgy néz ki, hogy el leszek bocsájtva. Diákként dolgozok/tam, és úgy tűnik, hogy nem felelt meg a munkám a cégnek. Konkrétan még nem mondták ki, de már láttam a saját pozíciómat meghirdetve, ill. a főnök jelenleg e-mailben ordibál velem.
Már korábban is jelezték, hogy nem felelt meg nekik a munkám, azonban én mindent megtettem, hogy ezen javítsak. Úgy tűnik, ez nem volt nekik elég (én tényleg mindent megtettem). Iszonyúan bénának és butának érzem magam, mivel egy viszonylag egyszerű munkakörről van szó, és még ide se vagyok elég jó. Nagyon szerettem csinálni a munkámat, pont belefért az időmbe és ki is fizették. Ez volt az ideális meló részemre. Most itt ülök és várom a levelet, hogy mi lesz velem.
Pár túlélő-tippet nagyon szépen megköszönnék.
Sajnálom! :( Semmiképpen se úgy fogd fel, hogy "még ide se vagyok elég jó". Egyrészt nem biztos, hogy tényleg nem feleltél meg, lehet, hogy más oka van a dolognak. Másrészt, ha így is van, nem jelenti, hogy buta vagy rossz lennél, csak hogy konkrétan ez a munka mondjuk nem való neked.
Ha ez megnyugtat, velem is sokat veszekednek, elmondják, hogy na ezt vagy azt már illene tudni, meg, hogy valamit lehetne gyorsabban is... :s Nagyon rosszul esik, úgyhogy megértelek. Olyan munkakörben vagyok, ahol az az 1 év, amióta dolgozom, még nagyon kezdőnek számít. De úgy tűnik, vannak olyan dolgok, amiket már jobban kéne tudni, legalábbis a főnököm szerint. Mondjuk dicsérni is szokott, úgyhogy a fene tudja ezt követni...
A lényeg, hogy ne add fel, keress más munkát. Ha te is úgy érzed, hogy ez nem való neked, vagy hogy nem voltál jó, akkor más területen. (Nem mondtad, hogy szerinted jó voltál-e, csak, hogy igyekeztél...)
Az eleve nagyon becsülendő, hogy mindent megtettél, és biztos, hogy ez a kitartás a későbbiekben nagyon jól fog jönni majd!
Hidd el, egy embernek ilyen élményre is szüksége van a "felnőtté váláshoz", akármilyen rossz is most.
Kitartás!
Köszi a biztató szavakat.
Magamhoz képest szerintem jól csináltam a dolgokat, azonban beláttam, hogy magát a munkafolyamatot nem nekem találták ki. Nagyon monoton volt (vagy még mindig az, nem tudom). Nekem pedig kalandoznak a gondolataim össze-vissza.
Már egy hónapja küldözgetem az cv-ket mindenfelé amúgy.
Szia!
Először is ne hagyd el magad, ne érezd azt, hogy "ááh, úgysem számít" tedd tovább a dolgodat, ahogy eddig, illetve ha érzel magadban erőt, akkor adj bele többet, hátha menthető a helyzet.
Magam is jártam hasonlóan, sőt, szerintem rosszabbul. Ugye ha ők mondanak fel nekem, jár a véglielégítés, de ha én mondok fel, nem, így a kedves főnök szabályosan kiprovokálta, hogy felmondjak. Mindig engem szivatott, irreálisan sok munkát adott, hogy számonkérhessen, vagy 10 percenként bejárkált hozzám, és lecseszett, hogy "csak eddig jutottam, micsoda haszontalan vagyok" és társai... Vártam hogy jobb legyen, de nem lett. NYugtatót irattam fel, mert arra lettem figyelmes, gyomoridegem lesz, amint belépek az ajtón, és számolom a perceket, mikor lesz már vége a napi 8 órának...
1 hónap után nem bírtam ezt így tovább, a fizetésem felét gyógyszerekre költöttem, így már anyagilag sem érte meg ott dolgoznom.
Nem bánom, hogy így lett, most sokkal lazább munkám van, egy remek csapattal, jobb fizetésért. Meglátod, majd neked is akad valami jobb :)
Köszi neked is. :)
Ma mondjuk nem dolgoztam, egyszerűen nem volt idegem hozzá. Kora este kipityeregtem magam, mostanra egy picit jobb.
Még a szüleimnek nem tudom, hogy fogom beadni, hiszem eddig én voltam az ügyes kislányuk, aki nehéz egyetem mellett is teljes erőbedobással dolgozik, jól is tanul, erre kirúgják...
Köszönöm a biztató szavakat ismét.
Kiderült, hogy elbeszéltünk egymás mellett amúgy. Tényleg bajok vannak, de így legalább már tudom micsoda. (Sose volt bajom a szövegértéssel amúgy, gondolatolvasó pedig még mindig nem vagyok)
Már én is csak röhögök rajta.
Szia!Jó tanácsként irom,ne önmagadat okold,az élet igy hozta ,hát ez van.Mindenképpen úgy fogd fel,ez egy esély jobb lehetőségekre.40 éves vagyok ,háromszor küldtek el mindig csak jobbat találtam.Igaz most már családos vagyok,de abszolút nem nagyon izgatna ha újra megtörténne.
BÍZZ MAGADBAN és ne félj az ismeretlentől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!