Lúzer, magányos anyuka egyenlő lúzer, magányos gyermek?

Talpraállsz. És kész. Nemcsak magadért vagy felelős, hanem a gyerekért is. Nem biztos, hogy rád ütött vagy eltanulja tőled ezt a viselkedést, lehet, hogy épp ellenkezőleg, tanul a hibádból, sőt esetleg átesik a ló túloldalára. Az sem sokkal jobb, ha a gyereked is szerencsétlennek tart majd téged.

Neked kell változni, sosem késő. Sosem késő nyitni az emberek felé, foglalkozni magaddal, megtalálni, miben vagy jó, ismerkedni, fejlődni, tanulni. Az önbizalomhiányt egy anyuka már nem engedheti meg magának.

A fontos, hogy ne éreztesd vele, hogy Neked csak ő van, mert ezzel irdatlan nagy terhed teszel majd a vállára.

Egyébként szerintem egy egyedülálló anyának a gyermekével egy kivételes kapcsolatot lehet kialakítani, ami nem az egymás nyakán lógás, hanem egy vagány, de velejéig őszinte kapcsolat. Hogy ne csak az anyja legyél, hanem a barátja is. Sok esetben az egyedül nevelő szülő a gyerekével igen szoros kapcsolatot alakíthat ki, ami nagyon jó, ha nem teszel mellé terhet a vállára, hogy "jaj el ne hagyj, nekem csak te maradtál."