22 évesen "kisgyerek"?
A szüleim nevetséges módon kezelnek. Idén töltöm be a 22 éves kort és várhatóan nyár végén összeköltözünk a párommal (3,5 éve vagyunk együtt).
Mindenhez engedélyt kell kérnem és hetente egyszer mehetek el hétvégén itthonról, akkor is este 9-re haza kell érnem, mert ha nem, akkor kizárnak a lakásból, belülről a kulcsot benne hagyják az ajtóban, hogy ne tudjak bejönni.
A héten beszélgettünk itthon valamiről és a szüleim közölték velem, hogy én még csak egy kisgyerek vagyok. Mit ne mondjak eléggé meglepődtem!!
Sok ismerősöm, volt osztálytársam, már túl van az esküvőn, vannak olyanok is köztük, akik babát várnak, én viszont még mindig úgy vagyok kezelve mint egy 5 éves.
Elköltözni csak akkor tudok, ha befejeztem a tanulmányaimat(néhány hónapon belül), viszont kezd egyre jobban kiborítani ez az egész helyzet...
Lázadni is próbáltam, de csak annyit értem el vele, hogy még ellenségesebbek lettek velem szemben mert nem tetszett nekik, hogy nem azt csináltam amit ők megszabtak. ,,Büntetésből", pl. hetekig kézzel kellett mosnom a ruháimat titokban, mert nem használhattam az ő általuk vett mosógépet, mosóport stb, és amikor kiderült, hogy kézzel mosok magamra, akkor anyám kidobta a mosóporomat. Azt kellett ennem amit én vettem magamnak, mivel nincs keresetem, ez sokszor napi 1-2 kiflit jelentett, napi leosztásban csak ennyi pénz jutott kajára.
Ugyan tanulhatok és nem kell dolgoznom, de ilyen helyzetben, hogy érezhetném jól magam? Miért jó nekik ez az egész?
Hogy húzzam ki még ezt a néhány hónapot?
válasza:Úr Isten!! Létezik ilyen?! Egyrészről komikus, másrészről meglepődtem...
A párod tud segíteni nem? Anyagilag, amikor épp nem kapsz pénzt. Meg amikor épp nem mosnak rád. Meg amikor kizártak otthonról.
Mondd, hogy csak poén a kérdésed! Mert ez nagyon durva
Szerintem csak nagyon féltetenk téged bírd ki
és csak pér hónapot kell várnod
válasza:Nem poén, ez komoly sajnos!
Tud segíteni anyagilag, szokott is rengeteget, de sajnos nem egy városban, sőt, nem is egy megyében élünk így nehezebb a dolog. Még ő is otthon él a szüleivel és a lakhatás nehezen lenne megoldható.
Én itt járok iskolába, ő messze lakik és a lakóhelyétől 1.5 órára dolgozik. Egy fizetésből ketten nem tudnánk megélni albérletben, én viszont már nem szeretném a sulit abba hagyni hiszen ez az utolsó ingyenes képzésem és csak néhány hónap van hátra. Egy érettségivel amúgyse vennének fel sehova.... De ezt a helyzetet nehezen viselem már.
válasza:Itt most fogsz kapni egy csomó olyan választ, hogy már évek óta nagykorú vagy, állj a sarkadra stb., de ezek a válaszolók nem tudják, hogy amíg a szüleid tartanak el, tőlük függsz, és gyakorlatilag úgy bánnak veled, ahogy akarnak. Meg aztán lelki terror is van a világon, amit be lehet vetni 22, sőt 50 évesen is.
Nekem is hasonlóak voltak a szüleim, amikor elköltöztem, kicsit normalizálódott a helyzet, de a mai napig kicsit furák. 26 éves vagyok, férjes asszony, egy (lassan 2) kisgyerek édesanyja, és néha komolyan úgy kezelnek, mint egy gyereket. Múltkor levittem a gyereket a szokásos délelőtti sétára, itthon felejtettem a mobilomat, és olyan másfél óra múlva volt rajta vagy tíz nem fogadott hívás, mind anyukámtól és a nagymamámtól, sőt, már a férjemet is felhívták a munkahelyén, élek-e meg. Szerinted??? Ja, nem akartak semmit, csak hogy mizu.
Szóval vannak ilyen szülők. Ha elköltözöl, kicsit jobb lesz, nem fognak tudni terrorizálni, de hosszú évek kemény munkája kell majd hozzá, és a párod támogatása, hogy elviselhetővé váljon, és ne akarjanak a távolból is manipulálni.
válasza:Igen..Létezik ilyen nem is egy helyen.
Sajnos a szüleid nem nőttek fel.Valójában Ők még gyerekek.Legalábbis emotionális szinten.Ne veszekedj velük ne lázadj mert akkor tényleg magad alatt vágod a fát!Próbálj meg tudom h nehéz ,de egy próbát megér ha eggyütt vagytok ne beszélgess velük nézd őket levegőnek.Alakítsd a magad életét nélkülük!
válasza:Sajnállak.
De valahogy muszáj kibekkelned ezt a pár hónapot és úgy hogy simulsz. Elfogadod a hülyeségeiket, nem szólsz vissza csak nyelsz és számolod vissza a napokat hogy mikor szabadulsz.
Nagy baj ha egyes szülők nem képesek elfogadni a tényt hogy a gyerekük felnőtt. Talán ha saját családod lesz, akkor sem lesznek elfogadni a tényt hogy felnőttél...
Én most vagyok 30 éves, már rég különélek a szüleimtől, családom van, de néha most is előfordul hogy meg akarnák mondani mit csináljak. Sikertelenül.
Kb.22-23-24 éves lehettem amikor megmondtam nekik kerek perec hogy most már kérezkedek el tőlük sehova, hanem bejelentem hogy megyek és valamikor jövök. Ne tudd meg ha pl. gyógyfürdőbe mentünk a barátommal ami este 10-ig nyitva van, de utána még beugrottunk valahova enni, és valamikor éjjel 1 körül hazaértem, anyum már kint szobrozott a ház előtt, többször hívott (direkt ki volt kapcsolva a telefonom), apu őrjöngött neki hogy hol vagyok ennyi ideig stb. állt a bál. aztán apum közölte hogy soha többet nem mehetek sehova. Én meg kiröhögtem hogy na ne viccelj.
Elhiheted hogy alig vártam már hogy elköltözhessek!
Még néha így is kiborítanak, nemhogy ha velük kellene laknom.. áááá... már nem tudnék! Engem se nagyon akartak felnőttnek látni.
Köszönöm a sok biztatást, jól esik, hogy ilyen aranyosak vagytok!! :)
Akkor lényegében erre nincs megoldás, vagy költözök vagy tűrök addig..
Köszönöm mindenkinek a válaszát!
válasza:Sajnos úgy ahogy mondod...
Sajnálatos módon vannak ilyen rátelepedő, terrorista szülők akiktől nehéz az élet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!