Mit tegyünk? 4-en vagyunk testvérek. Mindannyian felnőttek vagyunk,és házasok. Sajnos az utóbbi pár évben kiderült,hogy a húgom házassága kész pokol a férje mellett.
Én az első válaszadó vagyok. HA ennyire reménytelen a helyzet, hogy a húgodat meggyőzd, nem árt beszélni egy szakemberrel is hogy mit lehet tenni az ilyen beteg emberrel, és hogy hová fajulhat még ez a betegsége. Ha húgod házasságterápiára megy nem jelent semmit, mert ha más ember elött úgy is normálisan viselkedik a férj, ott sem fogja leleplezni magát. Inkább a húgodnak kéne beszélni egy pszichológussal, hogy hogy kezelje a férjét és ha van rá mód akkor felnyitni vele a szemét. Amit meg a gyereket illeti addig nem fog tudni semmit amíg az apa rá nem tudja kényszeríteni, hogy az a helyes hallgatni kell a dolgokról. Itt ugyanis az már az a kérdés, hogy az apa-fia kapcsolat milyen. A tisztaságmániát viszont a gyerek is megtanulja amitól hiphonder lehet. Ez viszont tapasztalatból mondom. Van ilyenb a családba. :( Ezt hívom én mesterséges elmebajnak. Ez ugyanis nem hajlam, hanem megtanul egy viselkedési formát egy beteg embertől.
Remélem sikerül kihúzni a húgodat ebből a kellemetlen helyzetből.
Hát szomorúan olvasom, milyen helyzet alakult ki. Évekkel ezelőtt nálunk is hasonló volt (bár kevesebb ideig tartott), de én kiléptem belőle. Szó szerint elszöktem, mikor elment dolgozni. Értem is a család jött titokban. Mire hazaért nem voltam sehol a gyerekkel.
De tényleg lekierő kell hozzá, nem szabad félni a következményektől. Rosszabb nem lehet!
Ha nem vehető rá a húgod a költözésre, én javasolná még a gyermekjóléti szolgáltatot..jelentsétek be, hogy a gyerek veszélyes körülmények között nevelkedik, persze utána a húgod is kell hozzá, hogy ezt igazolja, legalább szóban.
De el kell költöznie. És ha lehet, a kisebbik öcsédhez, akitől fél a férj, mert akkor oda nem valószínű, hogy utána mer menni. Azonnal válóper, ahol kérje a szülői felügyeleti jog korlátozását a mostani helyzetre hivatkozva. Egyébként az ilyen férfiaknak szerintem csak addig nagy a szájuk, amíg a 4 fal között vannak. Vagyis szerintem ha gyorsan lelépne, nem lenne utána olyan "nagyfiú", félne ő is akövetkezményektől, mert tudja ő, hoyg mit csinál, ezért nem engedi, hoyg a húgod bárkinek is lemondja, mi folyik a 4 fal között.
Én is csak azt tudom mondani, lépnie kell. Drasztikusan, és titokban.
A sógornőm pont tegnap mondta,hogy beszélni fog sz orvosával,hátha tud valami tanácsot adni.Hogy milyen a kapcsolat apa és fia között?Mi kívülállók akik nem vagyunk mindig a "4 fal között",úgy látjuk,hogy Tomika szereti az apját(hisz még csak 3 éves,és másképp látja a dolgokat mint mi felnőttek),és az apja is mindent megad neki...Avval,hogy veszélyben van a kisfiú nem lehet sehová se menni,mert a körülmények nem ezt mutatják.Ha kimenne a lakásukra egy szakember akinek az lenne a dolga,hogy felmérje mennyire van bajban a gyermek,az ki is nevetné a húgomat.A lakásuk szép,tiszta,minden megvan ami kell.A gyermek szobája szintén szép,és rengeteg játéka van.Rendesen étkezik,rendesen,tisztán jár az óvodában.Alapjáratban egy vidám gyerek,aki mindennek és mindenkinek örül.A húgom rengeteget foglalkozik vele,és a család minden tagja szereti..Az,hogy az apja mindig rá szól,hogy ezt ne csinálja,azt ne csinálja(pl:ne szaladgálj a szobában,ne pakold szét a játékaidat...stb...) ez nem bűn.Evvel én is tisztában vagyok...Néha előfordul,hogy egy erőteljes kiabálástól ami hirtelen jön ,megijed,de nem verte meg...Mint mondtam testileg nem bántja a húgomat sem,csak lelkileg....De sajnos ez sem tapasztalható ha társaságban vannak....
Remélem ha az önök tanácsait elolvassa,akkor belátja,hogy mi csak jót akarunk neki,és segíteni fog ,hogy minél előbb döntsön...Köszönöm a válaszokat.
Jesszus ez durva.A férj nyilvánvaló,h beteg.Nem kicsit.De szerintem a testvérednek kellene elmennie pszichológushoz.Ez az első lépés.Teljesen felborult az értékrendje.Én jártam hasonló cipőben.Borderline korban szenvedett a volt barátom. kb a megismerkedésünk után fél évvel diagnosztizálták.Annyira segíteni akartam rajta,h észre sem vettem,h teljesen eluralkodott az én életemen is ez az egész.Csak róla szóltak a napjaim.Majd azt vettem észre magamon,h szorongok,nem tudok emberek közé menni,nem tudom a munkám ellátni,nem kevés alkoholt fogyasztottam és így tovább.Közben engem is bántott és terrorizált lelkileg.De elhagyni sem tudtam ,mert hát 1 beteg embert elhagyni?Nem bírtam elhagyni.
Ezt észrevette 1 a családhoz közel álló pszichológus aki azonnal a kolegájához küldött.Ez segített rajtam.1 életre megtanultam a leckét.Senkinek nincs joga az életemet tönkre tenni,még akkor sem ha szültem gyereket neki.Remélem nem lesz komolyabb baja a testvérednek,de szerintem neki kellene pszichológushoz mennie.
Szia.
Történt valami pozitívum a tesóddal?Komolyan érdekelne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!