Miért ilyen igazságtalan velem?

Azt vettem észre, hogy párom mindent sajnál tőlem.

Kölcsön kérek tőle valamit, és félti a cuccát, hogy tönkreteszem. Pl amikor nem volt jó az én telóm és az övét használtam 1 hétig. Vagy amikor a szervizben volt a laptopom és az övét használtam 3 hétig. De legyen szó kocsijáról, naviról bármiről. Teljes óvatossággal kell bánnom mindennel, de még akkor is rámszól, lassan már hozzá sem érhetek mert tökreteszem.

Van egy lakása, amit újít. Ott is minden apróságért kiakad. Pl: durván zárom be az ablakot, nem jó helyre tettem valamit, belerugtam valamibe, ami földön hevert a többi ezernyi lom között stbstb.

Régebben adtam neki kölcsön egy nagyobb összeget, megegyeztünk hogy hogy adja vissza, ehhez képest 3x annyi idő alatt adta vissza, akkor is csak akkor amikor nem volt pénzem, és amit visszaadott befizettem a tandíjamba. Ergo azt a nagyobb összeget én sosem láttam egyben újra, csak ahogy visszaadogatta 3 év alatt részletekben. Korábban pedig én akartam tőle kérni, egy kisebb összeget, úgy 100eft-ot,és nem adott, azt mondta, hogy nem akar most nélkülözni, és nem tud fél évre kölcsönadni. (inkább nézegeti és számolgatja otthon) Nagyon haragudtam rá ezért. Muszály voltam mástól kérni, pedig ott van a barátom?!

Ez után, diákmunkát kerestem, mert már anyagilag majdnem kinullázódtam. Találtam is. És arra nem volt képes, hogy 2 órát rászánjon, hogy segítsen nekem annyiban, hogy elvigyen egy "ist*nh*tamögötti' helyre, üzemorvoshoz. Aztán mikor mást kértem meg erre, haragudott, hogy mi az hogy én mással furikáztatom magam?? Hogy lehet ilyen tapintatlan??

Egyébként megjegyezném, hogy a párom abba a lakásba akar költözni velem, amit fentebb említettem. Ő azt mondja, hogy ő mostmár egy ft-ot sem fog költeni arra a lakásra, majd költsek rá én, rendezzem be, rajtam a sor! Ha meg nem veszek bele semmit, akkor meg majd egyedül lakik ott, én meg lakok ott ahol akarok. Rám várna, hogy berendezzem stb. Csak kicsit nem egyformák az igényeink, mert ő 200 e ft-ért néz kanapét, én meg 70 e ft-ért. Nyugodt szívvel berendezhetné ő, úgyis az ő nevén van az egész. Vagy ha már én rendezem be, akkor ne kelljen már 2x-3x akkor összegből, mert nekem nincs rá annyim. Ő meg közben egy 5 milliós kocsit akar venni jövőre.

Nem érti meg, hogy én még suliba járok, és a félretett pénzem itthon (szüleimmel lakom) megélhetésre kell, meg tanulásra, stb-stb. Ugyanis nekem nem ad senki egy kanyit sem semmire.

Barátom felháborodik, ha negyed évente 1x elmegyek kozmetikushoz hogy kiszedetessem a szemöldökömet, vagyhogyha havi 2x elmegyek szoliba 800 ft-ból, hogy ne legyek már "h*llafehér". Feleslegesnek tartja hogy külön van samponom meg tusfürdőm, miért nem elég az egyik??

Szóval alapvető dolgokat irigyel vagy sajnál vagy nemtudom, ha megveszek. Pl vettem egy csizmát is 5 év után, és kb 3 napig nem szólt hozzám, hogy miért ilyen LUXUSCIKKRE költök, amikor nekem másra kéne gyűjtenem nem gondolom??? Eljárhatnék én, egy szakadt, 1mm-es talpú bokacsizmába is télen nem??? Hát mit gondol?? Faggyon le a lábam az első 100 m után?

Ő állandóan kocsival jár mindenhova, egy nap 5-6 van hogy 10x bemegy a városba! Én meg ha megkérem, hogy vigyen már be, akkor bevisz, és rá 1 nap múlva azt hallom, hogy neki 500 ft volt bemennie! A városba velem, ami 4 km-re van. Csak reggel -16 fokba, kicsit kellemetlen 30 percet gyalogolni. Erre azt kaptam, hogy én egy "uri p*csa" vagyok, hogy nem bírok gyalogolni!! Ő pedig 100m-t sem tesz meg kocsi nélkül! Ha az ajót előtt vár, amikor jön át hozzám, és kb 1.5 perc míg lemegyek, jön a "leb*szás" hogy miért nem igyekszel le, majd szétfagyok!!

Szóval úgy érzem, hogy nagyon igazságtalan, és undok velem.

Miért ilyen vajon?

Miért vannak ilyen elvárásai? (ne vegyek magamnak semmit, inkább tegyek félre berendezésekre...)

21L

28F