Mit tehet egy apuka, ha a kisfia fél tőle és sír ha meglátja?
Párom előző kapcsolatából született egy gyerek. Munka miatt nem mindig tudta elhozni, így volt hogy 1 hónapig nem is látta. (Én meg ugye nem hozhattam el, mert a gyerek anyja nem engedné - amit meg is értek).
Ha felmegyünk együtt a gyerekért, a kisfiú elkezd sírni, elindul hazafelé. Nyáron és kora ősszel nem volt ilyen probléma, pedig akkor is volt, hogy 2-3 hétig nem tudta elhozni a fiát a párom. Október óta valami megváltozott, a gyerek egyszerűen fél az apjától, azt mondta nem szereti sem őt sem engem. (Az, hogy engem nem szeret, nem akkora tragédia, de fáj azt hallani, hogy az apját sem szereti).
Amikor elhozzuk - mert ha hisztizik nem szívesen hozzuk el akarata ellenére, az anyja viszont szó szerint ránk tukmálja a gyereket (holott látszik rajta, hogy nem akar jönni) - és hazaérünk vele, teljesen megnyugszik, jól eljátszunk vele, de az apjának nem fogad szót, és alig várja, hogy hazamehessen.
Többször előfordult, hogy felment a párom a gyerekért (felvitette magát kocsival), de az annyira hisztizett, hogy inkább nem hozta el. Aztán azt mondta az anyja, hogy a párom sz.rik a gyerek fejére. Ez nem így van, csak mi is pénzből élünk, és nem mondhatja azt a párom, hogy ő hétvégén nem fog dolgozni,mert azonnal kirúgják.
Szerintem az anyuka fordítja a gyereket az apja ellen, személyes okok miatt. Beszélni nem tudunk vele, csak annyit mond, hogy a párom tehet arról, ahogy a gyerek viselkedik. :(
Nem tudom mit lehetne tenni, már az is eszembe jutott, hogy elhagyom a párom hátha akkor anyuka nem fog szemétkedni és megjavul a viszony a gyerek és az apja között.
3,5 éves a kisfiú és kb 2 éve vannak külön a szülei.
Nem voltak házasok. Sőt nem is laktak együtt, akkor is az volt, hogy hétvégente felment a párom, és ott volt a gyerekkel.
A párom nem tudom meddig bírja ezt idegileg, hiszen megviseli lelkileg ez az egész. Már többször megfordult a fejébe, hogy lemond a gyerekről, hisz a gyerek úgyis utálja. Eddig sikerült lebeszélnem erről minden alkalommal de ha ez így folytatódik, nem tudok több érvet felhozni. :(
A rendszerességgel meg az a baj, hogy nem a páromon múlik. Ha elveszti a munkáját, akkor meg pénz nem lesz arra, hogy elbuszozzon a gyerekért. (azt meg nem várhatjuk el az ismerősöktől, hogy ingyen fuvarozzák a páromat minden hétvégén)
Kedves utolsó!
Nem tudom ezt miből szűrted le,de én nagyon szeretem a gyereket. Persze soha nem fogom tudni a sajátomként szeretni, de szeretem, hiszen ha minden jól alakul, akkor hivatalosan is a mostoha anyja leszek.
Üdv!
Én annak idejében hasonló helyzetben voltam, mint a pici baba.
Apával nem éltem együtt, amikor meglátogatott mindig sírtam, ha tudtam hogy másnap találkozok vele vagy ott kell aludnom az egész éjszakát végig sírtam..és nem akartam vele találkozni, de amikor odakerültem, minél hamarabb haza akartam jönni..hogy mi volt az ok? az, hogy éreztem, hogy nem szeret. Persze hozta az ajándékokat meg minden, de anya szeretetéhez hozzá sem lehetett hasonlítani.
Egy választ pontoztam le, amiben azt írta valaki, hogy megtűröm a gyereket, de nem szeretem.
És ezt azért pontoztam le mert ez baromság!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!