Annyira rosszul érzem magam a dolog miatt. Mit csináljak?
Figyelt kérdés
A dédnagyapám 6 éve halott. Mindig is szégyenlős voltam és sose szóltam hozzá egy szót sem, nem tudom miért. Elég fura ember volt, neki mindig igaza volt mindenben és sose hagyta magát (ezt örököltem is tőle..:D) de már így öregkorára megváltozott egy kicsit. Egy rohadt szót nem szóltam hozzá akkor se amikor kérdezett. Mindig csak köszöntem neki, azon kívül semmi. Egyszer ültem az asztalnál ő pedig adott valamit (már nem tudom mit) és nem akartam elfogadni és megszólalni és eldobta a konyha másik oldalára és kiabált egy kicsit. Nem ijedtem meg, de így visszagondolva egy kis nyomorék voltam, nem tudom miért voltam ennyire hülye. Most ha élne annyi mindent szeretnék tőle kérdezni (megjárta a II. vh-t és eléggé érdekel a téma) meg ő olyan ember volt akivel mindenről lehetett beszélni. Apa sokat beszélt vele. Nagyon rosszul érzem magam azért mert nem beszéltem vele, pedig majdnem minden nap voltam nála a szüleimmel. Tudok valamit csinálni?
15/L
2012. jan. 29. 21:38
1/8 anonim válasza:
Ne érezd így. Tudja, hogy szereted. Sok mindenkit bántunk, de az nem jelenti azt, hogy nem szeretjük őket. Beszélj hozzá így, most. Én hiszek benne, hogy hall téged.
2012. jan. 29. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 A kérdező kommentje:
Igazából abban reménykedem, hogy legalább egyszer még találkozhatok vele valahogy. Minden nap gondolok erre.
2012. jan. 29. 21:45
3/8 anonim válasza:
szerintem menj ki hozzá a sírjához és beszélj egy kicsit hátha jobb lesz én így csináltam apukámmal
2012. jan. 29. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Nemis tudom van-e olyan ember, akinek úgy halt meg valakije,hogy ne érezné utána mit nem tett meg, mit kellett volna megtennie. Tényleg mondd el neki most, hallja! Igaza van az előttem szólónak.
2012. jan. 29. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Nekem is ez szokott járni az agyamban bárcsak mégegyszer beszélhetnék vele. Ez természetes érzés. Pedig nem lehet, most még nem. A túlvilágon igen.
2012. jan. 29. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Meg tudlak érten, én is hasonlóan érzem magam elhunyt dédszüleimmel és nagyszüleimmel kapcsolatban. Mikorra már felnőttem, akkor tűnődtem el rajta, hogy milyen sok mindent kérdezhettem volna tőlük, milyen tanácsokkal láttak volna el és milyen jó lenne, ha még élnének. Fiatal korban, különösen gyerekkorban az ember máshogy viszonyul ehhez, akkor még komolytalanok és csak később ébredek rá, hogy máshogy lehetett volna. Én is hiszek abban, hogy ők hallanak minket és abban is, hogy fogunk velük találkozni.
2012. jan. 29. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
6 évvel ezelőtt egy kilencéves kicsilány voltál, nincs miért szégyellned magad. Nyilván 15 éves, érett nagylányként másképp látod a dolgokat. A dédnagyapád viszont félénk kisgyereknek ismert, annak szeretett, nem várta, hogy éretten gondolkozz. Én a nagymamámat veszítettem el 12 évesen, és sokszor most is eszembe jut, hogy mennyi mindent meg tudnék kérdezni tőle a fiatalkoráról, ha még élne. De gyerekkoromban még egyáltalán nem érdekelt a történelem, most felnőttként meg már nincs kit kérdezni. Sajnos az élet ilyen.
2012. jan. 29. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Állj ki az erkélyre és ezt mond el neki gondolatban. És képzeld el hogy ezt hallja, amúgy hallani fogja és örülni is fog neki.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: