Miért nem fegyelmezik a szülők a gyermekeiket?

ma 20:19-nek

Én igazat adok neked.

Engem is normálisan felnevelt apám.Mégis egyszer gyerekként a NEM MEHETSZ A PARKBA tiltás ellenére,nem hallgattam rá,hanem "elszöktem".Apám utánam,és már az úton kiabált,hogy álljak meg,és várjam meg míg oda ér.Én azt hittem 6 évesen gyorsabban szaladok mint ő,és megint nem hallgattam rá.Az eredmény.Egy kocsi majdnem elütött.A sofőr tapasztalatán múlt,hogy nem történt baj.De apám olyan ideg lett,és annyira megijedt,hogy az első reakció egy hatalmas pofon volt.Szó nélkül,és sírás nélkül mentem haza vele.Ma 25 évesen anyaként igazat adok apámnak.Kellett a pofon,mert utána SOHA nem lógtam meg előle..

A párom nővérének a férje(a sógorjelöltem) éppen ma adott egy pofont a 10 éves lányának, szerintem jogosan. A konyhában ültünk, a két gyerek futkosott. Már legalább tízszer rájuk szóltak a szüleik, hogy ne itt futkosnak, menjenek a nappaliba vagy a szobájukba. Ők kimentek, de 5 perc múlva már megint ott voltak.

Az utolsó alkalommal a kislány ráugrott a sérült bokámra(amire alig tudok ráállni). Ekkor vágott oda neki az apja, hogy nem igaz, hogy nem tud vigyázni, mert ebből nagyobb baj is történhetne.

Nem azt mondom, hogy verni kell a gyerekeket, de néhány atyai pofon nem árt. Én is kaptam, nem haltam bele, utólag megérdemeltem. Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem nem ettől lesz lelki sérült a gyerek.

19/L

Szerintem egy nagy hisztire pont ez a jó megoldás. Amikor én kislány voltam és rámjött a hiszti (nem gyakran), akkor hiába mondták nekem mézes-mázos hangon, hogy "Ingyom-bingyomka, legyél okos nagylány", meg sem hallottam.

Másrészt tényleg nem értem, hogy miért kell rögtön sikító frászt kapni, ha valaki rácsap egyet a gyerek kezére. Megmondom őszintén, én nem is a fájdalomra emlékszem (állítom, nem is fájt igazán), hanem arra, hogy mennyire ledöbbentem, amikor megérdemelten kaptam a fenekemre/kezemre. Éreztem, hogy hoppá, ezt tényleg nem kellene.

Én úgy vagyok vele, hogy sokkal kevésbé van súlya annak, ha valaki fél órán át magyaráz a gyereknek, mintha az a fél másodperc, tényleg nem erősen odacsap.

Annak meg, aki szerint agresszív lesz, akire egyszer-kétszer rácsapnak kicsi korában: nővérem is, én is, sőt, unokatesóink is kaptak. Egyikünk sem lett agresszív, nem verekedtünk soha. Egyik nagyon kedves barátomat soha egyetlen egyszer nem ütötte meg egyik szülője sem, viszont az egész kamaszkora abból állt, hogy dühkezelési problémái voltak. Ilyenkor mi van?

Az én kisfiam 2,5 éves, és bizony nála is vannak hiszti rohamok. Nagyon temperamentumos, robbanékony természet, és tudom, hogy most kell megfognom, mert később nehezebb lesz. Amúgy egy tündéri, jó lelkű kis pasi! :)

Igyekszem jól nevelni, de nem fogom megütni, mert milyen jogon mondom majd később neki, hogy pl. ne bántsd a tesód? Sokat magyarozok neki, ha nagyon nem bírok vele jön a bünti, beküldöm a szobájába kicsit gondolkodni...

Tehát, ha nem látod, hogy egy hisztiző kisgyereket elfenekel az anyja, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem neveli.