"12órát dolgozom" lehet kifogás mindenre? Elhagynál egy ilyen embert?
Azért szerintem van igazság a férjnél bőven. Nem csodálom, hogy ennyi meló után hétvégén inkább pihenne.
Ha én otthon vagyok a gyerekkel, akkor eszembe sem jut, hogy nem én takarítok, hanem még abban is segítsen be a férjem. Ezek után nekem sem lenne kedvem sehová sem menni.
Gondoltam hogy fogok kapni mindenféle választ,és köszönöm mindenkinek! Most én vagyok a szemét a párom meg egy arany ember mert dolgozik!
Mikor még dolgoztam annyit kerestem 8órában,mint ő 12-ben. Nem szakad bele a munkába,portás. Ezt a munkát is egy ismerősöm szerezte neki mikor felköltöztünk a városba. Esze ágában nincs másikat keresni 34évesen,"büszke" arra hogy ez a helye mióta meg van! Máshol nem tudna aludni munka közben,ezt ő mondta hogy néha tud aludni!
Soha nem azt mondtam hogy éjszakákat bulizzunk! De 2órát,esetleg egy fél napot nem bír ki,1hónapban egyszer??? De nem is arra kérem hogy kettesben legyünk,hanem hárman csináljunk valamit. A kislányunknak hiányzik az apja,minden este úgy várja mint a messiást! Szegénnyel alig van! Soha eszébe nem jutna hogy elmenjen a lányával valahova! Nem hiszem hogy ez olyan megerőltető lenne. Az meg milyen megerőltető hogy leszaladjon a boltba? De nem nem lusta!
Most lehet nekem esni hogy minek mentem hozzá,minek szültem neki gyereket stb,de ez már semmin nem változtat!!! És eleinte tényleg nem ilyen volt,de mostanra borzalmasan elkényelmesedett.
Az meg hogy "arra gondolok megcsalom" inkább abból adódik hogy borzalmasan magányos vagyok ebben a kapcsolatban,és ez egyre jobban uralkodik rajtam!
Márciusban én is visszamegyek dolgozni,napi 8órában,de mellette ugyan úgy csinálok mindent,bevásárlok főzök,takarítok,ellátom a gyereket,hozom -viszem! De én nem leszek fáradt,mert "csak" 8órát dolgozom!
Megértelek.Szörnyű világban élünk.Sok emberből hiányzik az empátia.
Társas magányban élni nem túl felemelő dolog.Ráadásul az a sok belső feszültség...
Nincs kivel megosztani örömöt,bánatot.Minden monoton,cselekménytelen.(mármint,ami a párkapcsolatot illeti)Hiányzik az ember,a barát,a szerető,a társ a mindennapokban.És ez mind Ő egy személyben...vagyis ő lehetne neked.De ehhez két ember kell.Két odaadó ember,akik valóban szeretik egymást.
A férjed már nem szeret igazán ,csak már megszokott ,sőt valószínűleg nagyon megunt téged.A gyereket csak azért vállalta , mert társadalmi elvárás és ,hogy kilegyen a létszám, de nem igazán érdekli őt.Szerintem örül is mikor 12órára nem veletek van, ha meg veletek van akkor kerüli a közös programokat ami valahol érthető is a fentiek tükrében.
Mellesleg egy felnőtt férfinek nem nagy élmény "dedós" gyerekprogramokra ,játszóházakba járni, csak vannak jó színészek meg kevésbé jók.
Kilépni nem akar a kapcsolatból ,mert az fárasztó hercehurcával járna, várja ,hogy te lépj valamit, vagy végre beletörődj és csönd legyen.
Te meg válassz:vagy otthagyod vagy elfogadod így,mert változni nem fog.
"Mellesleg egy felnőtt férfinek nem nagy élmény "dedós" gyerekprogramokra ,játszóházakba járni, csak vannak jó színészek meg kevésbé jók."
Ezzel így lehet egy felnőtt NŐ is, csak ő megérti, hogy a szülőséggel vállalta a saját gyereke szellemi fejlődésének, szórakoztatásának biztosítását is, és egy gyerekkel nem lehet pl. sörözni menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!