Miért nem fogja fel, hogy beteg?
Anyukátok van?Bocs a kérdésért,de nem is említetted....Szerintem csak rosszabbodni fog a dolog.Lehet olyat tesz,amitől apád végre majd felfogja, hogy tényleg kell a suliváltás...Amúgy 18 éves.
Te meg 19.Ülj le a húgoddal és kezdjétek el nézni az iskolákat a neten.Aztán biztos van olyan,ami tetszik.Hívjátok fel telefonon a kinézett sulik titkárságát(nem tudom így hívják-e)v a tanulmányi ügyintézőt és kérjetek időpontot.Érdeklődjétek meg, hogyan kell átjelentkezni....
18 évesen nem hiszem, hogy kell szülői beleegyezés a suli átiratkozáshoz!
Szia!
És azt lehet, tudni, hogy pontosan mi váltotta ki a depressziót?
Az iskolán belül?
Csak mert én meg pánikbeteg lettem 16 évesen, magántanuló lettem.
De ez sem oldott meg semmit.
Egy ideig tényleg tanultam, hiszen itthon mi mást tehettem - emberek közé képtelen voltam menni, mert mire a volán beért a városba én már remegtem és hánytam.
Aztán magától elmúlt a szorongás, és hát hogy úgy mondjam, egyszerre próbáltam bepótolni minden "jót", amiből kimaradtam.
A tanulást elhanyagoltam.
Aztán hosszú történet, pszichiáterhez kerültem, majdnem megőrültem - szó szerint.
Gyógyszer.
Nemrég kezdtem jobban lenni, nyárra talán elhagyhatom a gyógyszert, de előtte pszichológushoz kell járnom, hogy a mélyben is rendezzük a dolgot, ne csak a felszínen legyek jól.
Van egy gyógyszerem, ha rám jönne a szorongás, azt kell bevennem.
De hála a nagynénémnek, aki kedves kis rémsztorikat mesélt a gyógyszerről, nem merem bevenni.
Helyette kutyával járok egyetemre, mert az megnyugtat.
A pszichiáter erre azt mondta, hogy oké, akkor ha majd kutya nélkül találkozom a barátaimmal (ahol nyilván megrohannak a régi emlékek), akkor akár beveszem a nyugtatót, akár nem, NE MENEKÜLJEK EL A HELYZET ELŐL.
Tudom, hogy a depresszió és a pánik teljesen más dolog.
de annyira mégsem.
tekintve, hogy kezelés nélkül az én bajom egyenes következménye a depresszió.
És NEM IGAZ, hogy a húgod ne tudná legyőzni magában a depresszióját!
Valószínűleg a családban valami nem megfelelően működik - nekem apuka és anyuka már most gyanúsak.
A húgos gyerekként, ahogy ez lenni szokott magára "gyűjti" ezeket a problémákat.
Van, aki bulémiás lesz, van aki pánikol, van, aki depressziós stb.
Persze ez sokszor - sőt általában - nem tudatosul a "betegben".
Feldmár András könyveit ajánlom melegen a Húgodnak!
A puszta olvasása is rengeteget segíthet Neki!
Egyébként múlt héten találkoztam nyár óta először a barátaimmal, kismillió helyzet volt, hogy pánikolni kezdtem, de tudtam, ha most elmenekülök, egy jó nagy háborút vesztek.
Levegőztem kicsit, ittam egy pohár vizet, elmondtam, hogy bocsánat, erről inkább ne beszéljünk, és a vége az lett, hogy alig várom az újabb találkozást, mert már nem félek!
(jó, még hátra van az egyedüli BKV-zás, de nem akarhatok mindent egyszerre...)
Szóval nem biztos, hogy az iskolával van gond.
Sőt, szerintem egyáltalán nem az a hibás.
Tudom, ez nem tűnik hihetőnek, de a saját tapasztalatom alapján ezt kell, hogy mondjam.
Én is fuldokolva rohantam ki a wc-be spanyol órán és remegtem az idegtől, hazamentem, és onnantól én csak zeneórákra voltam hajlandó kocsival bemenni az iskolába, de így utólag: nem a suli, nem a gyerekek, nem a tanárok, nem a tanulás, az otthoni problémák voltak a ludasak mindenért.
A többi csak köret.
Most meg, hogy olvasom az utolsó írásod, a nyakamat tenném rá, hogy apa-anya kapcsolat áll az egész hátterében!
Tudom, kicsit lerágott csont-Freud fílingű, amit mondok, de ha gondoljátok, próbáljátok ki a következőket:
Menjetek el valahova közösen kirándulni.
Amikor adott az alkalom, apu egyezzen bele a suliváltásba, és anyu akarata is érvényesüljön a túra alatt valami kapcsán.
Tudom, hogy most szenved a húgod.
Tudom, hogy meredek, amit mondok.
De neki 99%, hogy csak az kell, hogy anyukád véleménye jobban érvényesüljön.
Ezt egy szakember jóval pontosabban és érthetőbben ki tudná fejteni, sajnos én csak így tudom elmondani.
Rövid időn belül javulna a húgod állapota.
És még egy fontos, ne hagyjátok, hogy elmerüljön a rossz gondolataiban.
Engem az mentett meg az őrülettől, hogy felújítottam a házat, lány létemre flexeztem, láncfűrészeztem, festettem, barkácsoltam, meszeltem,... és kutyáztam!!
Neki is adjatok valamilyen feladatot!
Egy barátom bekerült a gyogyiba, ott gyurmáznak, gyöngyöt fűznek a kigyúrt, kopasz tetovált keménycsávók.
Persze ott már nagyobb rottyanás van, de a barátom kijött onnan, és új életet kezdett! és azt mondta, rohadt jó érzés volt gyöngyözni...
(egy 2,5 méteres vikinget képzelj el:D)
Ó szegénykém, amiket itt írtál róla, mintha csak rólam szólna.
Így pláne ajánlom Feldmár András könyveit!
és van egy filmje is, a Van-e élet a halál előtt? című...
Sokat segíthet...
nyilván nem vagyunk egyformák, a Húgodnak más mondat hozhat javulást, de nekem például sokat segített, amikor azt mondta egy előadásán, hogy addig nincsen semmi baj, amíg levegő áramlik ki és be az orrlyukaidon.
Amíg lélegzel, mindig van előtted választási lehetőség.
És teljesen mindegy, hogy te melyik utat választod.
Csak válassz, és kész.
és ez nekem annyira, de annyira megnyugtató volt, segít ellazulni és nem rágörcsölni a dolgokra...
A másik ilyen mondatot pedig az öcsém mondta egy iszonyatos pánikroham alatt amikor kínomban kúsztam a földön és vártam a halált (ezt az váltotta ki, hogy nem láttam a jövőm, a célom, nagyon elbizonytalanodtam...).
Szóval az ominózus mondat így hangzott:
Minden, ami most van, egyszer más lesz.
Egy megváltozott lelki állapotban ezt nagyon nehéz elhinni.
Nem is hallgattam rá.
Fél óra múlva, amikor jobban lettem, megértettem.
pedig nem egy bonyolult dolog...:D
Tök jó lenne, ha tényleg kirándulnátok!:)
Csak ki kell mozdítani ebből az állapotból!
És jó lenne, ha próbálnátok tervezgetni néha a jövőjét!
ja!
és a zene.
A legfőbb művészet, ami a legközvetlenebbül hat a lelkedre.
Függ a zenei ízlésétől, de ha nem zavarja, hallgasson soook vidám zenét. Olyan fiatalosat...
Vagy például meglepő, de a Kispál és a borz-féle zenék is segíthetnek...
Nagyon remélem, hogy hamar túl lesztek ezen, és az egész család közösen "gyógyul":)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!