A tervezett baba szuletése után megromlott a házasság. Mennyire gyakori? Hogy oldottátok meg?

Gyermeket nemzeni egy dolog, a családalapításhoz tartozik és egy nagy csoda , hogy szülők lehetünk.

Vannak családok , akiknél egy-két gyermek születése után is van szerelmi kapocs ,van akinél 40-50 év után is nem csak megszokás és nem csak azért vannak együtt , mert család van már, hanem mert szeretik egymást .

Ehhez pedig hozzátartozik a szex is , mert ha két ember szereti egymást , akkor nem csak reggelit , ebédet , vacsorát készítenek a másiknak, nem csak mosnak és takarítanak utánuk , nem csak a gyereknevelés fő részét vállalják, hanem az ágyban is megértik egymást , nem állandóan fáradtak , vagy simán a kifogásokat keresik .

Amikor az a pár megismerkedett egymással, akkor miért volt jobb a kapcsolatuk, miért volt jobb vagy több a szex ?! Egy gyerek születése után sem áll meg az élet , ugyanúgy , vagy akár jobban kellene egymást szeretni , mint azelőtt, mert a kisgyerek egy kapcsot jelent , a házasság pedig számomra HOVA TARTOZÁST, aminek már van egy - vagy több gyümölcse.

Ha van olyan idióta, aki másképp vélekedik a szerelmi kapcsolatról, akinek nem fontos a szex az szerintem nem normális és lássa a következményeket , ha esetleg az elhanyagolt illető más karjaiban landol, amig a másik esetleg pornóra maszturbál (mert arra nem fáradt) , mintsem a párjával töltené az az időt....nem feltétlenül kell szex, elég egy forró ölelés , egy jel, hogy :"Igenis fontos vagy számomra!"

Viszont szexre az összes egészséges embernek szüksége van , csak van aki párt keres hozzá és van aki pornót . Na és aki az utóbbit választja az egy beteg ember! (AKINEK NEM INGE NE VEGYE MAGÁRA! )

Nem a kifogásokat kell keresni, pl. -

- mert későn jár haza a munkája végett (mert azelőtt is volt munka).

Nem vagyunk állatok, nem ötösével szüljük a kicsinyeinket minden évben , hanem csak annak akarunk szülni, aki fontos a számunkra, és akivel le akarjuk élni az életünket.

Tessék ! Kihívás! Akinek megromlott a házassága vagy a párkapcsolata , ha úgy érzi tegyen érte , ha nem , akkor váljanak szét ! Másik párt a legkönnyebb találni, nem kell boldogtalanul élni, mindenkinek van esélye a boldogságra.

-Egy férj szemszögéből -

Hát szép eszmefuttatások voltak itt.

Van aki kiszolgálja az egész családját és nem érti mi a baj.

És akkor ott van az aki bár nincs gyereke, de úgy látta, hogy egy gyerek nevelése olyan nehéz, hogy a munkába való járás és helytállás ahhoz képest smafu.

Leginkább a négy gyerekes anyával értek egyet!

Hát nálunk is fennáll a probléma. Bár én vagyok az aki lármát csap mondhatom 100%-ban, mert valahogy nem tudom a dolgokat csak úgy magukra hagyni. De már kezdek belejönni.

És hogy mi a probléma? 2,5 hónapos kisfiúnk van, átalussza az éjszakát. Mindezek mellet hogy nyugodt éjszakánk van, ő míg én dolgozóba távol vagyok 10 órát, a gyereken kívül max. csak mosni hajlandó. Rengeteget aggodalmaskodik a pici miatt. Ha hazaérek akkor máris hárul rám feladat. Hobbimmal (számítógép, Linux) max. csak lopva tudok foglalkozni és akkor is megvagyok szólva.

Már a kapcsolatunk elejétől igaz, hogy 99%-ban én főzök ha főzött kaja van(Máskor ételfutár). A környezetében nem tart rendet. Mindezen hiányosságokra a válasz a fáradság. Most a gyerek miatt, előtt a munka miatt (14-22-ig pénzváltó volt). És amikor meg jön, hogy szex akkor meg számomra hiányzik a spontalinítás. Valamint én mindig is korán fekvő voltam, ő meg éjjel 2-3-ig vigadt. A reggeli hancúrra nem vehető rá (egyszer sem volt még ilyen)

Amikor hazaérek és rám van "sózva" a pici akkor az ember azt gondolná, hogy talán lazít, de nem! Minden lépésemet vagy közben vagy utólag leellenőrzi. Ha valamit őszerinte nem jól csináltam akkor lelkemre köti, hogy így ne úgy. Ha sír a gyerek mikor nálam van akkor megkérdi "mit csináltam vele?".

Nem egyszer volt, hogy én interneten (itt a gyakorikérdések-en is) találtam a picivel kapcsolatban megoldást pl. hasfájásra, de Ő csak a védőnőre, anyjára és az okos könyvekre hivatkozva elutasította, aztán mikor tudtán kívül alkalmaztam (gripewater, roibos tea) és utólag bevallottam akkor lecseszett, de amikor napközben nem tudta megnyugtatni, akkor bezzeg már jó volt a felfedezésem.

Na ezektől vagyok ki. És kérdem én? Rossz apa ill. férj lennék én?

Na de az is érdekes, hogy hévégén én megcsináltam nem egyszer, hogy a picit felöltőztettem, lementem kisboltba az ebédhez bevásárolni, megfőztem és elmosogattam. Déltájt (mikor a pártom felkelt)már kész volt az ebéd. (közbe volt etetés és büfiztetés persze.)

És ezzel nincs is semmi baj. A hévégéket be is vállalnám továbbra is, de hogy a hétköznapokban miért nem képes a gyerek mellett a mosáson túl kicsit a környezetére és magára adni azt nem értem.

De megcsináltam, hogy vagy négy napig nem csináltam semmit a bevásárláson kívül(mert enni kell)és meg is kaptam, hogy lusta vagyok és nem veszem ki a részem. Természetesen a lakás szaladt.

ui.: szerintem a partner keresés (gondolom nem a feleségre volt gondolva, mert vele nem jött össze a szex) nagyobb baj mint a pornóra való matyizás. Az előbbi megcsalás az utóbbi meg spontán örömszerzés csupán. És szoktam az utóbbival élni. Ez van. Irány a doki! :)

Sok ilyen és hasonló eset van. Én azt hittem minden rendben van a kapcsolatunkban, mire bevallotta, hogy már nem tekint rám nőként. Iszonyatosan rosszul esett, de harcoltam, hátha. Szex alig volt, szinte csak erőltetett volt az egész. Hiába tettem meg mindent, próbáltam jó feleségként mellette állni. Egyszer csak elkezdett flörtölni egy nővel, akivel végül viszonya is lett. Elhagyott minket.

De ennek már jó pár éve. Azóta új kapcsolatom lett. Még sokszor visszagondolok miért ennyire mindegy a férfiaknak, miért nem erőltetik meg magukat, hogy a család legyen az első? Miért nem harcolnak? Miért jó nekik, ha az ő fiát más (nevelő)apa neveli fel?