Mi a véleményetek arról, hogy ha nő háztartásbelinek kényszerül?

Nekünk ugyan már van gyermekünk, és munkanélküli sem vagyok, így nem tudom, mit tennék.

Veszélyeztetett terhesként voltam itthon, amikor még nincs baba és csak a háztartás van. Hát nagyjából beleőrültem az unalomba, pedig azért a babavárás körül voltak plusz tennivalók.

Ha már olyan korban lennék, vagy olyan beteg, hogy nagyjából esélytelen legyen munkát kapnom, akkor valószínűleg önkéntes munkát vagy valami nagyon kreatív hobbit találnék magamnak, esetleg jobban belefolynék a falu életébe, rendezvény, programszervezés terén.

Anyósom régóta rokkantnyugdíjas, ő szinte bele van betegedve a "haszontalan lét"-be. Hiába a kiskert, a háztartás, mégis sokszor unatkozik, nem találja a helyét.

Én is már válaszoltam, az vagyok aki bírná, és nem szégyellné, de azért kell az elfoglaltság :)

Az én szüleim, mióta én élek (lassan 20 éve) úgy vannak, hogy apám azt mondja anyunak, hogy nyugodtan maradjon itthon, elég munka neki ellátni a házat. Anyu ezt választotta, nekik is közös folyószámlán van a pénz, meg itthon is mindketten rendelkeznek vele, nincs "enyém-tiéd"...Ebből sose volt gond.

Azért ez nagyban függ attól is, hogy a férfi egyedül el bírja-e tartani őket.

Anyum is ilyen helyzetben volt pár évig, bár szerintem az javarészt az ő hibája volt és én neheztelek is rá emiatt. Vagyis azért, mert Apu fizetése nem volt elég nekik és elég sok adósságot felhalmoztak miatta. Ráadásul Anyu még a háztartási dolgokat sem látta el tökéletesen, szegény Apumnak kellett sokszor munka után takarítani vagy főznie...

Én 2 gyerekkel vagyok itthon immár 5 éve, 2 nap múlva kezdek újra dolgozni. De hiába a gyereknevelés, a háztartás stb, én az első évtől fogva annyira haszontalannak érzem magam, hogy nem igaz! Persze tudom, hogy a gyerekeimnek szükségük van rám és amíg picik voltak, ez nem is volt ennyire bennem, de az elmúlt fél évben minden nap azzal keltem és feküdtem, hogy szeretnék már újra dolgozni. Nem a stressz és az időhiány, meg a hülye főnök és az idióta kollégák hiányoznak, hanem a meló, amit szeretek csinálni és amit megköszönnek, megdicsérik, elismerik stb.

A háztartás tipikusan nem ilyen, a gyereknevelés meg aztán végképp nem. Mindkettőnél csak azt veszik észre, ami nem jó. Pl. ha nincs elmosogatva, az egyből feltűnik, de ha meg van csinálva, az mindennapos. Vagy ha hisztizik a gyerek, mindenki egyből azzal jön, hogy biztos nincs rendesen megnevelve, de egy csöndes gyereket senki sem vesz észre és dicséri meg az anyukát, hogy milyen jólnevelt gyermeke van.

Szóval nem, hosszú távon egy egészséges, felnőtt embernél szerintem nem működhet.