Hangulatember a menyem! Már lassan féléves a kisunoka, naponta mi visszük a kaját, vigyázunk a babára, mégis amikor "nyűgös"mindenkit utál, csak a hibát látja mindenkiben. Én meg nagyon lelkis vagyok, hogy kezeljem a helyzetet?

Túl kivan nyalva a ....

Megtudná mikor kell fáradtnak, nyűgösnek lenni ha te nem segítenél ennyit.

És különben is anyáinknak mi baja volt mikor 4-5 gyereket neveltek borzalmas körülmények között.

Beszélgethetnél egy kicsit vele őszintén.

Bár ilyen anyósom lenne :-) Ha kérem, jön és mindent megcsinál és még ő érzi magát szarul....

Nem tudtok elutazni férjeddel egy hétre rokonokhoz vagy csak úgy pihenni? Vagy csak mondjátok, hogy elutaztok. Mobil naponta párszor 10-15 percre bekapcsol, amúgy kikapcsol. Nem lehet ezt örökké csinálni.

Amúgy beszéltél már vele erről?

09.09 es vagyok.Lehet talpra eset vagyok,de sajna muszáj.16 éves korom óta önálló vagyok,egyedül élek(alkoholista apa=menekülés)

Ha a menyed nem hajlandó semmire akkor te erőlködj.Ne menj max hétvégén.Fiad ehhez mit szól????Elhiszem ,hogy fáradt a kicsivel.Én lánykám se alussza át az éjszakát 3-4x ébred.De ez van.A menyed a kisbaba előtt is ilyen kényelmes volt????

Azért a kérdezők nagy százaléka nagyon szeret dicsekedni, hogy nekik milyen rossz, de bezzeg ők..... Ők mindent, mindent egyedül megoldanak....... Nem ez volt a kérdés, hogy írjátok le, ti milyen ügyesek vagytok.

Szerintem beszélj vele, kapja össze magát kicsit. Fiad? Vele nem próbáltál beszélni? Mit szól hozzá?

Tudod, van egy nagyon jó mondás: A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.

Anyósom is ilyen segítőkész volt. Tényleg jószándékkal cselekedett, de túl sok volt belőle.

A lányunk születése után négy hónapig tűrtem. Két emelettel feljebb lakott az anyósom, túl közel.

Jött és segített, ha kellett, ha nem. Egy hétig nem fürdethettem a lányom, alig láttam, mert majd ő segít. Csecsemősnővér volt, tényleg értett a gyerekekhez. A sarkamra álltam, akkor visszament nagymama funkcióba.

De ő is folyton kaját hordott, hiába mondtam, hogy én is tudok főzni.

Aztán tett olyat amivel betelt a pohár.

Elmentünk a férjemmel a szüleimhez, és ottaludtunk.

Másnap délután hazaértünk, és nagyon kellemetlen meglepetés várt.

Addig mindent a kezemre állítottam a babaruháktól a tisztítószereken és a fűszereken át a konyhai edényekig. Mindent. Fél éves procedúra volt mire azt mondtam, hogy készen vagyok, ha megvakulok is meg tudok főzni, és ellátni a gyereket.

Anyósom egy nap alatt összeb@szta az egészet, már bocsánat.

(Én amúgy elég türelmes ember vagyok, idomulok a másikhoz. Laktam együtt 80 éves nagyival, 5 másik lánnyal egy szobában, hét idegennel albérletben. Nem volt gondom)

Minden el volt pakolva, más függönyök voltak fent, bolyhos szőnyegeket vett.

Úgy éreztem megerőszakolták az otthonom. Semmit sem találtam meg hirtelen, egyedül az erkély volt az ahol kicsi volt a pusztítás. Na ottkint bőgtem három órát.

Anyósóm pedig széles mosollyal fogadott, hogy ugye milyen szép lett a lakás. Életemben nem veszekedtem még, de ordítottam. Kulcs vissza, albérletkeresés, mondván, túl közel lakunk, nem működik.

Tudom, hogy tényleg segíteni akart, de olyan messzire ment ezzel, hogy szívem szerint megfojtottam volna.

Azóta a kapcsolatunk eléggé feszélyezett és felszínes.