Szülők! Megengedtétek, hogy a 18 éves lányotok együtt aludjon a barátjával?

Ha a fiúval sincs gond, a lányotok is nagykorú, első kapcsolata, akkor mi a baj? Mi az, hogy "mindenféle fiú az ágyában alszik"?

Az ilyen fiatalok menekülnek otthonról.

Hát mikor lesz érett felnőtt, majd 30 évesen? Ha nem adod meg neki az esélyt és a lehetőséget, hogy felnőtt legyen, sosem lesz az. Ez ugyanaz, mint a bilire szoktatás nagyban. A modern felfogás szerint (a nagynénémtől hallottam ezt) nem szabad a gyerekre erőltetni a szobatisztaságot, mert lelki sérülést okozol neki. Várni kell, hogy majd saját magától legyen szobatiszta. A delikvens gyermek 7 éves és lány létemre jobban belecélzok a vécékagylóba, mint ő... no sebaj, ezt csak a metafora kedvéért meséltem el. Lényeg, hogy a gyerek magától a bánatos életben nem lesz szobatiszta, ha nem teszed a segge alá a bilit. Ha nem engeded el a kezét, soha nem nő fel, márpedig nem 30 évesen kell felnőni, hanem 18 évesen, ugyanis törvény szerint is 18 éves korodtól vagy felnőtt. 18 évesen nem gyerek. Nem SZABAD annak lennie. Nem tudom, mikor szűnt meg a lányod kislány lenni, ezzel te meg ő nyilván tisztában vagytok, de felteszem 11-2-3 évesen történt meg az eset, nem mostanság. Én teljes mértékben elhiszem, hogy nem vesztette el a szüzességét 14 évesen egy vécében, akár hiszik az emberek, akár nem LÉTEZIK ilyen. Szerintem aludjon együtt a barátjával, ha akar, a férjed meg adjon hálát az égnek, olyan lányt sikerült nevelnetek, aki 14 éves kora óta nem hurcol az ágyába havonta más fiút. Ha most ezt az egyet kitűnteti a figyelmével meg az ágyával, hát áldás rájuk. Ó, és mondd meg a férjednek, hogy ne tartsa burokban a lányodat, mert huszonévesen egészségesebb szülni, mint harminconévesen. (Na jó, ne mondd meg, csak én lennék ilyen aljas :"D)

19/l

Leírom az én történetemet.

Én voltam apuci imádott kicsi lánya, én pedig nagyon apás gyermek voltam. Későn vesztettem el a szüzességemet 18 éves voltam. Már 1 éve jártunk az akkori barátommal. (Mégis vártam, neveltetésem miatt. Nem éreztem felkészültnek magam a dolgozhoz. Barátom is szűz volt, nagyon szerelmesek voltunk egymásba, megértette.)

Már egy ideje mondogattam szüleimnek, hogy nagyon szeretnék ott aludni páromnál. (Azelött már szexeltünk is) Ők hallani sem akartak róla. Azt mondták a házuk nem lesz átjáróház. Majd ha elköltözök azt csinálok, amit akarok. Ebbe nem nyugodtam bele és elhatároztam, hogy azt megmondhatják nálunk ki aludhat, de azt nem hogy én kinél aludjak mivel már nagykorú voltam. Ott aludtam barátomnál. Egész éjjel hivogattak, hogy azonnal menjek haza, majd azt mondták eljönnek értem. Én könyörögtem, sírtam hogy nem hozhatnak ennyire kellemetlen helyzetbe, had aludjak ott. Majd nagy nehezen belementek.

Az első együtt töltött éjszakánk arról szólt, hogy én egész éjjel sírtam, hogy hogy lehetnek ilyenek a szüleim.

Haza mentem, jól leszidtak és 1 hétig nem beszéltek velem. Majd továbbra sem engedték, hogy nálam aludjon a barátom. 3 évig voltunk együtt. Egyszer sem aludt nálunk.

Mindig én mentem és éreztem is rajta, hogy ő is kellemetlennek érzi a dolgot. Szakítottunk és én azt gondoltam a szüleim miatt volt az egész. Szüleim miatt nem lehet normális kapcsolatom. Majd jó 3-4 évig csak pasiztam, aki közelebb került hozzám, éreztem rajta hogy komolyan gondolja velem. Megijedtem és elmenekültem.

Szüleimmel való kapcsolatom soha nem jött helyre. Mindig volt valami titokzatos távolságtartás a részemről.

Aztán megismertem a jelenlegi párom. Első pillanattól kezdve elvarázsolt. 1 hónap után már oda költöztem hozzá mert nem akartam, hogy megismerje szüleimet. Tudat alatt azt gondoltam, menekülnöm kell otthonról. Börtönnek éreztem a szülői házat...

Még mesélhetném tovább, de szerintem mindenki számára nyilvánvaló a lényeg.

Szüleim mindig azt mondták majd megtudom milyen, ha nekem is lesz lányom.

Nem tudom milyen lesz, de egy biztos nem fogok ugy bánni vele ahogy velem bántak.

Tudom, hogy túlszerettek, mindentől óvtak, tudom hogy mindent megkaptam, mindent megadtak, csak egyet nem.

Nem akarták tudomásul venni, hogy felnőttem és nem akartak "szabadon" engedni.

És nyilvánvaló, hogy nem 18 éves korától felnőtt valaki, de hinnetek kellene a nevelésetekben és hinnetek kellene a lányotokban. Mert ő érzi/tudja, hogy már felnőtt.

Had kövesse el a saját hibáit, had élje meg a saját bukásait, ti pedig csendben nézzétek a háttérből a nevelésetek eredményét.

Szerintem a lányotok nem okozna csalódást.

Egy 18 éves lány elég nagy már és érett, el tudja dönteni mi a jó neki. Sőt a mai világban az is csoda, ha találsz 18 éves szűzlányt.

Én azon csodálkozom, hogy a 14-15 éves lányoknak engedik, hogy náluk aludjon a fiú, aztán csodálkoznak ha terhes a tini.

Szóval nyugodtan ott aludhat a barátja.