Aggódok hogy sosem lesz társam, családom. Más is volt így fiatalon?
21 éves vagyok és eddig nem találtam olyan fiút, aki szeretne. Mindenkiről akivel eddig jártam, vagy akik próbálkoztak kiderült hogy meg se akarnak ismerni igazán, csak a szex számít. Az 1. pasimmal 3 hónaig jártam, kiderült hogy arra kellettem csak. Most nagyon padlón vagyok, mert 3 hónapig ostromolt egy srác mire beadtam a derekam...6 hetet jártunk és nem feküdtem le vele de kiderült hogy csak ezért "harcolt" ő is. és nem értem miért van ez, nem vagyok kihívó sem sőt, nagyon félékké váltam éppen emiatt.
a mai világban nem normális dolog ha egy lány 1-2 hónapot várna ezzel, ha a másik személyét, gondolkodásmódját meg szeretné ismerni, mielőtt beleveti magát az ágyába?
én szeretném a másik kis hibáit, jó tulajdonságait is ismerni, a testén kívűl a lelkét is...érdekel mit szeret, mire gondol, hisz ezért randizok...
és pár év múlva szeretnék családot is gyerekeket.
talán nem "divat" 30 éves kor alatt szülni ma már, de én szeretnék.
de úgy érzem, ez sosem adatik meg.
Amelyik lány hasonlóan gondolkodik, mint te, mind így látta a dolgokat. Én is, nagyon sokan. A probléma az, hogy az ember nagy elkeseredésében képes megalkudni, elfogadni, hogy minden férfi életében mindig a szex lesz az első. Nos, ez tévedés. Olvasd el, amit a 22 éves fiú írt. Teljesen jogos, általában észre sem vesszük azt, aki tényleg jó lenne hozzánk. Mindennek a kulcsa az ismerkedés. Van, akiről az első szavai alapján meg lehet állapítani, hogy egy szexomán paraszt, van, akiről csak sokkal később derülnek ki a turpisságok. Javaslom, hogy keresgélj akár neten is... ha valakinek megtetszik a gondolkodásod, a jellemed, hajlandó lesz addig várni a találkával, amíg te úgy döntesz, hogy eljött az ideje... ezalatt beszélgethettek, nem konkrétan párkapcsolat céljából. Rám másfél évet várt a párom. Ezalatt megismertem, kialakult a bizalom, találkoztunk, a héten voltunk fél évesek. :)
17-18 évesen arra a megállapodásra jutottam, hogy egyedül fogok élni, mert a párkapcsolatoknak olyan kis százaléka működik jól hosszútávon is, hogy gyakorlatilag esélytelen megfelelő párt találni. Itt viszont kiemelném, hogy ez nem feltétlenül a férfiak hibája: van olyan, hogy két ember egyszerűen nem passzol egymáshoz. Annyi mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy az ember normális párkapcsolatot alakítson ki, hogy tényleg nagyon nehéz. De nem esélytelen. Mindenesetre figyelj magadra, a körülötted lévő emberekbe, tanulj mások hibáiból, kritikusan állj hozzá mindenhez és mindenkihez, és egyszer lehet összejön az, amiről álmodni sem mertél. :) Egy év alatt is számtalan dolog történhet.
Voltam így, épp ennyi idősen, mint te. Kövéren, átlagos arccal, 0 társasági élettel. Mindenkitől azt kaptam, ha nem járok társaságba, esélyem sincs ismerkedni. De nem volt kedvem bulikba meg ilyen helyekre járni, hisz annyira nem az én világom, nekem az otthonülés tökéletesen megfelelt.
Barátom 21 éves koromra 1 volt, az is egy 3 napos valami volt még 18 évesen, pár csók és ennyi. A szüzességem meg mint egy koloncot cipeltem...
Aztán megismertem neten a páromat. 26 volt, jóképű, csak épp nagyon félénk, visszahúzódó, ezért nem happolták el előlem. No meg mert nem volt pénze...
Azóta eltelt másfél év, együtt élünk, a közös jövőnket építjük.
Mielőtt megismertem, már nagyon padlón voltam... Persze ha neten kiöntöttem a lelkem, azt kaptam, majd eljön az én időm is, nem vagyok lekésve: nem hittem el, úgy gondoltam, ilyesmi csak másokkal történhet meg, engem ki tudna szeretni ilyen külsővel? És mégis tud valaki, mégis valóra vált az álmom. Pedig komolyan nem hittem benne, minden biztatást áltatásnak gondoltam.
23l
(8ik vagyok)
Nekem is megnyugodott most a lelkem,ahogy olvasom a többieket.Ezek szerint nemcsak én vagyok így.Engem is piszkálnak,hogy soha nem megyek el sehová és így nem is lesz senkim,mert a szerelem nem a szobámban fog megtalálni a gép előtt.De egyedül nem szeretek elmenni sehová(nincsenek barátaim),mert pocsék érzés egyedül programokat szervezni.
Én Férfi létemre érzem így.
Tulajdonképpen az emberek nem tudják megmondani mi a baj velem, kritizálni nem tudnak, egyszerüen átlagos vagyok.
Próbálkoztam társkeresön is, de nem arattam sikert, nem tetszik a fejem az embereknek.
Önbizalmam egyre kevesebb, már lassan olyan leszek, mint egy Nö, mert akkor érzem magam kicsit jobban, ha veszek egy új inget vagy valamit és tudom, hogy az jól áll.
Nem értem a Nöket, mert ha randizunk, beszélgetünk, ismerkedünk, akkor unalmas/lassú/semleges/komoly vagyok.
Gondolom, ugye az általad leírtak alapján, ha a szexre térek az meg már bunkóság.
Lehetséges, hogy csak az arany középutat nem találnám?
Egyszóval nem tudom, egy olyan Nö volt eddig az életemben, akivel idöt hagytunk egymásnak és volt idönk megismerni egymást és napról napra éreztük egyre erösebben, hogy kialakult egy erös kötödés, szerelem.
A többi próbálkozások, rövidebb kapcsolatok.... na erröl tudnék írni oldalakat. Mindig csak a kapkodás.
Annak ellenére, hogy Én magam is negatívan látom a párkapcsolati kérdést, csak azt tudom mondani, hogy nugodj meg, mert van idöd.
Próbálj meg olyan dolgokra koncentrálni, ami elörébb visz az életben és öneröböl is meg tudod valósítani.
Ha túlságosan a problémán görcsölsz kihat mindenre, viszont ha megpróbálod elfogadni a helyzetet, megtalálod a pozitív oldalát a dolognak, akkor felszabadult leszel, kiegyensúlyozott és ez pozitívan fog hatni a kisugárzásodra.
22/F
lélek nem létezik
ha igen fogd meg a lelkem
8-as válaszadó!
"mert a szerelem nem a szobámban fog megtalálni a gép előtt"
Pedig megeshet, nekem is így volt. :D Választottam pedig 20 km-en belül lakott, de ha nincs a net, sosem futunk össze.
fehér gandalf - bocsánat hogy nem fogom igénybevenni egy spermabank szolgáltatásait. -.- ez olyan kb. mintha kiállnék azért az út szélére hogy az első vadidegen lefektessen és gyerekem legyen tőle.
az oké hogy akarok gyereket,de nem mindenáron!
és, én olyan apát szeretnék neki, aki törődik vele, nem megcsal még akkor mikor terhes vagyok, aztán elhagy, egy hónapban egyszer ránéz, v. még annyiszor sem.
én kölcsönös szeretetre vágyom, de itt is amilyen "férfiak" vannak, ugyanazt a képet adják mint a nem virtuális világban. ez a szomorú, hogy így gondolkodnak.
na mindegy, minek is írom le úgysem értik -.-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!