Aggódok hogy sosem lesz társam, családom. Más is volt így fiatalon?

Szia! Tudom milyen szar, de sajnos nincs garancia, h az ember megtalálja élete társát. Nekem se jön be a Szex&NewYorkos életforma, bőven elég lenne egy férfi, a megfelelő. De valahogy eddig nekem se jött össze, és olyanokkal feküdtem le, akikkel tudom, h nem élném le az életem. Megalkuvás, de ha optimistán fogom fel tapasztalat szerzés...

23, lány

hát 21 évesen még ne legyél elkeseredve, valoszinuleg még te sem vagy elég érett, hogy elkeruld azokat a fiukat akiket el érdemes, 21 évesen nekem is voltak rossz tapasztalataim. :S

és én is csak 25 évesen találtam meg azt akivel el tudnám képzelni hogy családom legyen. nem kell megalkudni sem, de nagyon görcsösen akarni sem, mert ugyis akkor jön amikor nem számitasz rá :)

Megértem az aggodalmad.

De arra gondolj, hogy most is vannak rendes fiúk, csak esetleg nem szoktuk őket észrevenni...

Mert nagyon fiatalon mi számít? Mennyire menő, mennyire "jófej", mennyire jól néz ki?

Szóval vannak rendes fiúk, akikkel, ha első nap is lefekszel sem fognak könnyűvérűnek titulálni - hanem értékelni fogják, hogy elérhettek téged.

Erre viszont meg kell érni, hogy a rendes, de csak "átlagos" fiúkat észrevedd - és közhely - de hogy meglásd a belső értékeiket (is) és a kevésbé előnyös külsőt is vonzónak legyél képes látni. :)

Lehet, hogy nem így állsz a kérdéshez, akkor elnézést a tanácsom nem hely tállóságáért.

Azt kihagytam...

Hogy milyen az autója? :) :)

Teljesen normalis es jogosan felsz, raadasul nem art ovatosnak lenni es tenyleg jobban megismerni az illetot mielott agyba bujsz vele. Az en peldambol kiindulva ez meg nem is sok ido, kepzeld el, mi 4.5 honap utan bujtunk csak ossze... Megbeszeltuk, hogy nem szeretnenk kapkodni mert nem sietunk sehova (en ekkor 18 o pedig 24 eves volt) es nagy meglepetesemre nem is eroltette a dolgot.

Azota eltelt tobb mint 3 ev es mar tobbszor beszeltunk errol, mindkettonk velemenye alapjan jobb volt az elejen varni, ma se tennenk maskent, hiszen nem maradtunk le semmirol! :) A kapcsolatunk pedig gyonyoruen mukodik azota is.

Szoval en teljes mertekben igazat adok neked, en is hasonloan velekedek errol. 21 evesen pedig nehogy azt hidd, hogy sose fog rad talalni a szerelem, butasag! :)

Nem akarlak megbántani, de ha az ilyen egoista barmokra buksz mint a mai lányok többsége akkor azoktól a fiúktól ne várj többet mint a szex...

Írták már előttem, hogy sokszor az "átlag" fiúkat észre sem veszik, aki nem akar folyton a középppontban lenni stb.

22/F

Utolsó:tök igazad van,az emberek manapság idióták.Most nincs agyam ahhoz,hogy értelmesebben reagáljak,így ennyi:)

Amúgy én is emiatt aggódok már egy ideje.Nálam például az van,hogyha megtetszik egy srác,teljesen elolvadok,kikapcsol az agyam és többet már nem leszek kihívás,nem nehéz meghódítani és így már úgy veszem észre,hogy nem is kellek,mert egyből könnyen kapható leszek.Csak akkor tudom önmagamat adni,hogyha nem tetszik az,aki közeledik felém.Úgyhogy nem tudom,mit tegyek.Ráadásul gátlásos vagyok a srácok közelében,teljesen leblokkol az agyam,nem vagyok az a belevaló csaj,aki megfelelne nekik.Nem tudom,mit kezdjek ezzel.Összeteszem a két kezem azért,hogy legyen párom,de így elég nehéz megszerezni bárkit is,hogy félek.Ráadásul úgy veszem észre,hogy az esetlenségem miatt(mert srácok közelében eléggé kétbalkezes leszek) csak azoknak kellek,akik egy k.rvát akarnak.Mert kinek kell egy ilyen esetlen csaj?Senki nem kíváncsi rá,hogy igazából ki vagyok és miért is lennének,ha a közelükben egyszerűen nem tudom önmagamat adni.Ja...a másik:úgy érzem,hogy egy másik bolygóról jöttem.A csajok miért szeretnek "játszadozni" a pasikkal?Ez nem egy k.rvás szokás?Ha nem kell neki a pasi,akkor miért játszik vele?Vagy ez csak belőlem hiányzik?Hát...lehet,hogy kimaradtam egy két dologból...:P

Amúgy Veled tartok,kedves kérdező,én is halálosan el vagyok keseredve.Tudom,hogy marha nagy segítség az,hogy most eggyel többen vagyunk,hát ez van.22l

Hidd, el 21 évesen nem vagy semmiről lekésve. Nagyon sokan vannak hasonlsó helyzetben, vagy esetleg még kevesebb tapasztalattal.

Én is leírom a saját példámat. 21 évesen senkim nem volt, egyedül a csókig jutottam el. Kezdtem feladni az egészet. Meg is látszott rajtam, visszhúzódtam. Aztán egy utazás során a tengerparton mindenki az 50 felé közelítő anyukámat stírölte (nagyon jól néz ki), én meg rájöttem, hogy ez gáz, hogy ő 50 évesen ilyen hatással van a férfiakra, én meg 21 évesen -amikor a legjobban kéne kinéznem, élvezni a fiatalságot, az életet- itt fonnyadozok mögötte. Úgyhogy elkezdtem nagy erőkkel sportolni, max 3 kiló plusz volt rajtam, de abból izom lett, büszke voltam magamra, élveztem a ruhavásárlást, nem pedig azon sírtam minden darabban, hogy nagy a hátsóm.. Elkezdtem salsázni tanulni :)) Levetkőztem a gátlásaimat. Aztán amikor a legkevésbe számítottam rá, betoppant az életembe egy fiú, akiről első ránézésre tudtam, hogy nekem lett teremtve. :)

Kihangsúlyozom, szűz voltam, majdnem 22 évesen, és konzervatív, komoly elvekkel, mégse voltam képes két hetet sem várni a szexxel, egyszerűen tudtam, éreztem, hogy ő az igazi. Mindez több mint 3 éve volt. :) És soha nem tartott könnyű vérűnek.

Kicsit bő lére eresztettem, de a lényeg hogy változtass valamit az életeden, ami magabiztosságot ad (nekem ezt a sport, a tánc, és a mínusz 3 kiló adta meg, neked lehet egy munka, vagy egy tanfolyam, vagy akármi), és máris jobban fogod élvezni az életet, ami vonzza a pasikat. És ha eljön az igazi, tudni fogod, és azt is, hogy onnantól kezdve semmilyen szabály nem számít.