Mit csináljak, hogy elmúljon ez az érzés?

Szakítottam a párommal, pedig szeretjük egymást, de (jöhetnek a kövek..) családja van, a felesége tud is rólam, de nem zavarja, a gyerekek miatt vannak együtt, nem szeretik egymást. Már többször megemlítettem, hogy szeretnék vele összeköltözni, de mindig nemet mondott. Ma kerek perec megkérdeztem, hogy miért, azt mondta, hogy nem bírná ki, ha ne láthatná a gyerekeit minden nap. Én ezt megértettem, de azt mondtam, hogy nem tudom így tovább csinálni, és ne találkozzunk többet. Ez tegnap este történt, a mai napot együtt töltöttük volna, dehát így nem.. Egész éjjel felváltva sírtam meg bambultam ki az ablakon, majd hajnal ötkor elkezdtem kitakarítani a házat, illetve sütöttem három tálca sütit, hogy lefoglaljam magam (legalább a szomszédok örültek neki, mert én enni nem bírok) de most megint este van és megint nem bírok aludni és nem tudok mit kezdeni magammal :( Kérlek mondjatok valami biztatót, tudom, hogy helyesen tettem, amit tettem, és hogy nem szabad összejönnünk újra, de annyira fáj most.