Ez normális érzés? Elmúlik? Vagy csak ha hagyjuk hogy elmúljon?

"Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus.

A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé. Maga a folyó szó is egy folyamatot jelöl, a hangzása is a mozgás érzetét nyújtja.

A szerelem egy folyó. Tehát ne legyen hiányérzeted; ez része a szerelem folyamatának. És jó, hogy nem befejezett. Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké.

És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van.

Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen. És ne nyugtalankodj miatta, különben egyre inkább kiesel a ritmusból. Csupán akkor jön el, ha nem nyugtalankodsz miatta. Csupán akkor történik meg, ha nem izgulsz miatta, amikor még csak nem is reméled - váratlanul toppan eléd."

(Osho)

Az én értelmezésemben, gondolom most arra vársz, hogy lesz-e eljegyzés. Ha lesz, utána elvesz, lesz gyereketek, házatok... Előbb-utóbb valahol elfogynak ezek a nagyobb dolgok. És ha ennyire hajszolod őket, akkor nagyon hamar elfogynak. Utána már nem lesz mivel kitölteni a hiányérzetet, ami a fenti idézet alapján nem is baj, hogy van.

Szerintem.

Akkor a saját szavaim sztornó, marad Osho bácsi :)

Saját tapasztalatom az, hogy nekem is mindig hiányzott valami, és zavart. Aztán végül arra jutottam, amit az idézet is mond. Sajnos kipróbálni még nem volt alkalmam az újonnan szerzett hozzáállásom :( :)

Na de csak jön még valaki, aki mond valami okosat :)

Ne haragudj, de ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jól tettem, hogy én 18-23 éves korom körül jókat buliztam, pasiztam (nem kurvultam, nem ua.) éltem a világomat az egyetemen, diákmelóztam, barátokat szereztem, ökörködtem és nem egy unalmas, begyepesedett kapcsolatban tengődtem. Én kilépnék a helyedben ebből.

25 N