Szülők! Ti mit tennétek, ha a fiatoknak, lányotoknak zsidó párja lenne?

Mármint zsídó származűsút, vagy kipát hordó, vallásos zsidót?

Az előbbit valószínűleg észre sem venném, csak akkor szúrom ki őkte, ha kipa van rajtuk, egyáltalán nem jár rá az agyam, nekem ember-ember, akkor is ha nagy az orra.

Ha vallásos lenne azt furcsállnám, de sok beleszólásom akkor sem lenne. Mondjuk valószínűsíteném akkor, hogy néhány hónapnál nem lesz az hosszabb fejezet az életében.

Az én főnököm is zsidó, én speciel nagyon szeretem.

Az én legelső szerelmem egy intézetis cigánygyerek volt. A szüleim képesek voltak még ezt is megértően fogadni, én ezt a példát láttam, és ezt is tartom helyesnek.

Nekem volt már mindenféle barátom, nem mindre vagyok büszke sajnos :-(

Amíg nem volt velük jellembeli vagy emberi problémájuk, a szüleim megadták az esélyt nekik, és szántak rá időt hogy megismerjék. Aztán elmondták a pozitív-negatív véleményüket. Anélkül, hogy beszélnél vele, nem fog kiderülni, mennyire befolyásolják a hagyományok a mindennapjait.

Egyetlen kivétel volt: belezúgtam egy sztriptízbár 35 éves kidobójába, aki közel 5 évet ült testi sértésért. Na őt nem vihettem haza; szerencsére hamar "megjött az eszem".

Ma 14:01-es vagyok:

előző válaszomhoz kapcsolódva: az identitástudatos zsidó családok engedékenyebbek akkor, amikor a LEÁNYgyermekük határoz úgy, hogy nem zsidó élettársat választ. Ebben az esetben ugyanis a születendő gyermekek zsidónak számítanak a törvény értelmében, így tehát "nem vesznek el" a közösség számára. Akár tetszik, akár nem, ezek a meggondolások napjainkban is döntők, akárhol a világon. Azt, aki ezekben az információkban előítételetet vagy egyebet lát, csak arra kérhetem: próbálja megismerni a zsidó népet és szellemiséget.

Ha pedig az én gyermekem választásáról volna szó, eszembe sem jutna beleszólni. A meggyőződésem is egyszerű: embernek - emberrel nemzett - gyermeke nem lehet más, csak...ember. Akik tárgyismerettel bírnak, értenek.