Mikori a legrégebbi emlékeitek? Az megrázó vagy valami jó dolog volt, hogy bevésödött?

hát nekem nem sok van.. azok is csak ilyen pár másodperces emlékek..

emlékszem h anya letett az ágyra és nézte a híradót és vasalt, és én befulladtam. Következő emlékem h a mentőbe vagyok és anya ott áll a mentő előtt és veszekedik a mentőssel hogy ő is jönni akar.

Meg hogy eszem a párizsit úgy h tele nyomtam ketchuppal és felcsavarom:D

Meg h játszok a játékaimmal karácsony után. Meg a szilveszterre is emlékszem. Amikor volt az a robbanós cukor és ahh:D

Meg h minden reggel amikor anya vitt oviba felmásztam az ágy szélére és sírtam h nem akarok!és mindig csak akkor mentem el ha elhozott délbe és hozott kindertojást:D meg h ott volt 1 fiú aki mindig piszkált és sírtam miatta, és azért nincs 1 kép se rólam oviból mert féltem tőle. Általános iskolába nagyon sokat sírtam emiatt, hogy anya biztos nagyon szomorú érte:/

Az öcsém születésére például elég jól emlékszem, pedig még három éves sem voltam. Pontosabban arra emlékszem, amikor hazahoztuk őt meg anyát a kórházból. De vannak emlékképeim egy balatoni nyaralásról is, és a szüleim elmondása alapján amikre emlékszem, az egy olyan nyaralás volt, ahol épp csak egy éves múltam.

Az ovis koromra pedig egészen tisztán emlékszem, nagyon sok dolgot fel tudok már onnantól kezdve idézni.

Pont 2 éves voltam, és le is van fényképezve, tehát napra pontosan be tudom lőni.

Anyuék fényképeztek engem, és így nagyim felkapott, amit még élveztem is, de aztán felállítottak egy magasabb helyre(az ablak előtt, benn egy nagyobb kiugró volt) és én azt hittem, hogy le fogok zuhanni és meghalok. Nagyon-nagyon féltem. Pedig talán, ha 1, 5 méternyire voltam a talajtól... Érdekes, hogy azóta is csak olyan rémálomra tudok visszaemlékezni, ahol magas helyen vagyok és nagy az esély, hogy lezuhanjak, pedig a való életben nem vagyok tériszonyos.

Az "egeres" vagyok.

Bocsánat, valami lemaradt a magyarázatból. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoznak, így nálunk az egér egy gyűlöletes dolog volt. Ráadásul a csöveken felmásztak a pincéből, és szétrágtak dolgokat.

Mindíg valami csúnya, gonosz szörnyet képzeltem el, ami kárt okoz.

Nekem is kb 1,5-2 éves korból vannak a legkorábbiak.

Az egyik, mikor anyukám elvitt kilövetni a fülemet, és hazafelé a vállán cipelt, én meg nyávogtam, hogy nagyon fáj.

Másik ilyen korai egy tengerparti nyaralás, ahol annyi rémlik, hogy a kis kék homokozóvödrömbe gyűjtjük apuval a tengeri herkentyűket. Ja meg az étteremben véletlen kiborítottam a kólát, és szégyelltem magam, hiába mondták a szüleim is meg a pincér néni is, hogy semmi baj :). Innen való az is, hogy egyik este elmentünk egy kis vidámparkba, ahol pénzbedobós játékok voltak, amikbe bele lehetett ülni és rángattak meg pörögtek. Itt a konkrét saját emlékem a hangulat, hogy csalódott voltam, amiért 2-3 játék épp nem működött és azokat nem tudtam kipróbálni.

Oviból, amit nagyon utáltam van még élén emlékem, de ott is inkább a hangulat, amitől a mai napig borsódzik a hátam. Tél volt, sötét esős nap, ablak-zsiráfot nézegettük, és nagyon-nagyon haza akartam menni, tiszta depressziós voltam, utáltam a mondókákat, a csoportos foglalkozásokat, a délutáni alvást...

Elmentünk meglátogatni a nagymamámékat. Még pelusos voltam, próbáltam felállni az ágyon, mert volt ott egy olvasó lámpa, aminek húzós volt a kapcsolója. Amikor sikerült vagy 5 percig csak arra koncentráltam, hogy föl-le kapcsoltam a kislámpát. Nagypapi az ágyon ült és nevetett. Azt mondta, hogy te kis imposztor. Fogalmam sem volt, hogy mi az az imposztor, de valami nagyon kedvesre gondoltam, mert úgy nevetett a nagypapi. :)

Sok másik emlékem is van kicsi koromból, de nem tudom melyik lehetett a legrégebbi. Ez viszont az egyik legkedvesebb.