Mikori a legrégebbi emlékeitek? Az megrázó vagy valami jó dolog volt, hogy bevésödött?

Ez az egeres tényleg jó:)

Nekem is van egy sztorim, hogy ki hova teszi... :) Nekem tényleg ez a legrégebbi emlékem, jókat mosolygok rajta :)

2-3 éves voltam, Nagymamámnál voltunk anyukámmal és a nővéremmel. Hajam nem volt valami hosszú,fekete, fehér póló volt rajtam, és olajzöld kantáros ruha, sárga masnival. Testvérem és nagymamám térdelt a kisasztálnál , és egy picike donald kacsás társassal játszottak. Én meg hát... na... :) odakakiltam a szőnyegre:)) -ebbe máig elvörösödöm - , anyukám vitt volna ki a wc-re, mire én megfogtam a darabkát, és belepottyantottam a wc-be.... :) Aztán anya megmosta a kezemet. Onnantól meg már nem tudom, hogy mitörtént azután.

-Anyukám pelenkáz a nagy asztalon. Én emelem a lábam, a fenekem, hogy jobban hozzámférjen. Beken egy krémmel, ami nagyon jólesik, mert csíp és éget a bőröm a fenekemen. Mikor beken, hirtelen elmúlik, és jólesően hűsít. Anyukám szerint ez a krémezkedés kb. 1 éves koromig volt.

-Ugyanez a pelenkázás, oldalra tartom a lábamat, hogy anyu rámadjon VALAMIT, ami oldalra fogja a lábamat, a derekamhoz, mert csak ott nem fáj, egyébként nagyon fáj. Anyukám szerint születésem óta szíjban voltam, mert csípőficammal születtem, szintén kb. 1 éves koromig.

-Nézelődök az ágyamban, nagyon tetszik egy zsiráfos kép, megnyugtat, hogy ott van, ha balra nézek. Ha jobbra nézek, egy plüssróka orrát szagolom, nagyon jóillatú. Aztán bejön nagypapám, öröm van a hangjában, mondják, hogy figyeljek, és villan valami. A fényképet azóta visszanéztem, 8 hónapos vagyok rajta.

-Sok idegen ember jön, de barátságosak. Én nem akarok ott lenni, de anyukám kedvesen mondja, hogy ne sírjak, hoztak nekem valamit. Aztán elmosódik az, hogy végigölelgettek, következő tiszta emlék, hogy anyu ölében ülök, és megint villan valami. Ezen a fényképen anyu munkatársai vannak, én pedig ülök az ölében 10 hónaposan.

A többi emlék 1 éves koromon túl van, de akkortól is nagyon sok van.

26/N

Nagyon koránra vissza tudok emlékezni.

Az első olyan 2és fél- 3 év körül lehetett: anyuval a zöldségesnél voltunk, kérdezték, hogy járok-e már oviba, és anyum mondta, hogy idén kezdem. Ez kellemes.

A következőek rosszak: 3 évesen műtötték a lábam, altattak, és a nappalok és az éjszakák összekeveredtek ennek hatására. Apu meglátogatott, de hamar el kellett mennie, és egy sötétzöld póló volt rajta. Anyuval sétáltunk a kórház kertjében, egy kislány kendőt viselt, kiderült, hogy kopasz, mert rákos, és kezelik őt.

Oviskoromból is sok emlékem van, ami érdekes, hogy a színek és a látványelemek sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak ezekben az emlékekben, mint a 'tudatos emlékeimben'.

Két legrégibb emlékem is van.

Akkoriban még járni is alig tudtam. Ebéd után beraktak a kiságyba hogy aludjak de valahogy aznap nem voltam álmos, inkább játszani szerettem volna. Hát persze hogy a kiságyon kívül volt minden játék, így habár fogalmam sincs hogy sikerülhetett (nem volt könnyű) de saját magamtól kimásztam az egyébként viszonylag magas korlátú ágyból. Anyukám pedig pár perc múlva bejött és csodálkozott hogy ott ülök a szoba közepén és játszom alvás helyett.

A másik kicsit később történhetett mert járni már jól tudtam de beszélni még alig. Meguntam hogy egész nap bent vagyok, inkább ki szerettem volna menni sétálni így odamentem anyukámhoz akinek akkor még a derekáig se értem és annyit mondtam: "megyünk pápá" (gyk. pápá = "viszlát" az én ősnyelvemen...). És hát elmentünk pápá...

23/F

Ja és persze megmaradt még néhány kép és/vagy érzés is, pl. a bölcsi ajtajának "hatalmas" nagy, kagylóformájú fémkilincse ami valójában kb. akkora volt mint egy felnőtt ember tenyere és amit egyszer megpróbáltam lenyomni de nem sikerült...

Előző voltam.

Pelenkázás: én azért emlékszek rá mert mikor anyukám felemelte a lábaim akkor húzódott a hátamon a bőr és ez kellemetlen volt. :D Éjszakánként meg a plafonon lévő árnyékoktól féltem.

Később meg arra emlékszek amikor a hosszú hajamat levágták, féltem nagyon a fodrász hideg csattogó ollójától h levágja a fülem, ez még kora tinédzserkoromban is megmaradt h fiú létemre képes voltam elsírni magam hajvágáskor és még ma is ellenérzésem van a hajvágással kapcsolatban.

Később meg az oviban a sok kaland, emlékszek h egy srác mindig megvert, meg volt egy nagyonon jó barátom meg az első szerelmem akivel egy walt disney mese(asszem kacsamesékből jött az ihlet, ilyen éjjel játszódó múmiás rész volt) h éjfélkor találkozunk az ovi udvarán, amiből nem lett semmi. :D

Meg fogtam magam elé egy bokor gallyat, és azzal álcázva magam közelítettem meg az ellenséget. :D Fűszálakat tekergetve felfedeztem h lehet görcsöt kötni. Meg ezeken kívül még sok szép emlék, otthonról meg máshonnan. Azóta se volt olyan hosszú és jó időszak az életemben. :(