A facebook és általában az internet szerintetek tönkreteszi a baráti, családi kapcsolatokat?

Bár én naponta fent vagyok fb-n ennek ellenére nem szeretem. Csak azért járok fel, mert van egy osztály csoportunk oda rakjuk fel a tételeket, meg a leckét ilyesmi.

Én egyáltalán nem tudok "beszélgeti"fb-n. Van olyan ismerősöm aki ha pl rámír 2 mondat és annyi a beszélgetés, de ha személyesen találkozunk órákat tudunk beszélgetni. Úgyhogy én nem is használom chatelésre. Inkább a személyes beszélgetések híve vagyok. Meg mondjuk ha valaki veszekedik interneten annal legtöbbször nem lesz jó vége, mert pl. ha az egyik ír valamit a másiknak én nemis úgy gondolja, mert ugye a másik nem hallotta a hangsúlyt nem látta a reakciót stb. könnyen félre lehet érteni a dolgokat.

Úgy mindent összevetve szerintem is tönkreteheti a kapcsolatokat.

Az első válaszoló remekül megfogalmazta:) Abszolút egyetértek! Másrészről pedig valóban mi magunk tehetünk arról, ha az internet világában úgy elmerülünk, hogy az emberi kapcsolatainkra kevesebb időt fordítunk. Nem normális, hogy a facebookok és a hozzá hasonló oldalakon élünk társasági életet. Az sem, hogy minden létező dolgot megosztunk rajta. Az a baj, hogy ez komplett személyiségtorzuláshoz is vezet, mert ezeken az oldalakon a legtöbb ember "kifele" él. Nyaralási, esküvői, családi eseményes, szülinapos, új ruhás, új kocsis, új telefonos, új laptopos képekkel van teli az üzenőfal. Rosszabb esetben (fél)pucér, melles, kockahasas, izmolós, csücsöri szájú, elgondolkodó/szupercuki/menővagyok/viccesvagyok/szomorú/életunt/flegma fejű fiúk/lányok árasztják el az oldalt. Arról nem is beszélve, hogy félpercenként megjelennek olyan kiírások, hogy: álmos vagyok/fáradt vagyok/suliban/buliban/sikerült ez a tárgy/ átmentem a vizsgán/másnapos vagyok/wc-n ülök. Nyilván nem kötelező nézni, de sajnos attól még a jelenség létezik, és ez a mentalitás úgy terjed mint a gomba. A fiataloknak (de sajnos nemcsak nekik) egyszerűen közléskényszerük van, és természetesnek gondolják, hogy mindenkit érdekel, amit kiírnak, amilyen képet felraknak magukról.

Tehát igen, a facebook és a hasonló oldalak nemcsak az emberi kapcsolatra hatnak rombolólag, hanem a személyiségfejlődésre is.

23N

Szerintem csak a facebook.

Nálunk sok vita van/volt miatta. Egyrészt, hogy kiír az ember valamit, és egy másik félreérhető módon válaszol, vagy a képlájkolgatás stb.

Szerencsére meg tudtuk oldani, de majdnem ráment a kapcsolatunk. :(

Szerintem meg tönkre teheti a barátságokat, de nem kell ezt általánosnak venni...

Én mindennap felnézek facebookra, meg nézem vannak e üzeneteim, de ennyi a történet, nem ott élem az életemet. A barátaimmal általában itt a facebookon váltunk egy emailt, amiben nagyvonalakban kibeszéljük ki, hogy van, aztán megbeszélünk egy napot, amikor tudunk találkozni. Egyszerűen itt könnyebb üzenetet küldeni, mint máshol...

Egyébként meg tényleg vigyázni kell arra, hogy ki milyen képeket tesz ki magáról, meg miket ír ki, hiszen az írás meg marad. Erre szoktam mondani, hogy intelligensen kell a facebookot használni, úgy hogy se neked se másnak ne legyen bajod belőle...

Én azzal se értek egyet, hogy mennyire nem jó, hogy mások is látják a te privát üzeneteidet, képeidet... persze, hogy nem jó.

De te döntöd el kiket jelölsz be, vagy igazolsz vissza ismerősként! Te döntöd el miket posztolgatsz magadról...

Rólam például egyetlen okádékban fetrengő kompromitáló fénykép nincsen, így nincsen abból problémám, hogy kik látják ezt. Nem szoktam semmit se posztolni, kivéve, ha a neten találok valami érdekes cikket, akkor azt posztolom, hagy olvassák el mások is... De pont ezért nem is ég a fejem, hogy "nézd már xy miket irkált két nappal ezelőtt". Nem szoktam kiirni milyen h_lye xy tanár, és a főnökömet se szidom facebookon... Fényképeket tekintve is olyanokat teszek ki magamról, ami amik átlagosak, amikre nem lehet belekötni. Jó példa, hogy a nem helyes, ha a diákok azt látják, hogy az igazgató, egy gyerekmedencében sörözik egy száll fecskében... De az igazgatónak nem kell ilyen képeket kitenni magáról! Én is gyerekek között dolgozom, emiatt különösen figyelek arra, hogy egyáltalán se az én adatlapomra, se más ismerösöm adatlapjára ne kerüljön ki rólam olyan kép, ahol pl: nagyban bulizom éppen, vagy fürdőruhában vagyok...

Nem a facebookkal van a baj szerintem , hanem azzal, hogy sokan nem tudják megfelelően használni.

23N

Én nem szeretem a közösségi oldalakat.

Pedig, amikor bejöttek, akkor engem is "beszippantott" a világa.

És akkorákat csalódtam, mert semmi nem úgy volt a valóságban, mint, ahogy ott beállították.

Volt két ismerősöm, akiket még régről ismertem, de nem találkoztunk már 3-4 éve.

Feltettek bulifotókat, meg a párjukkal közös képeket, nyaralás, csilli-villi, tökéletes minden.

Gondoltam, hogy felveszem velük a kapcsolatot, írtunk is egymásnak, stb...

És mondtam, hogy lesz egy buli, egy közös barátunknál, jöjjenek el, érezzük jól magunkat!

Eljöttek, de a két életvidám lány helyett, két besavanyodott, lepusztult lány érkezett, akik tök sz.arul vannak a párjaikkal, és az egész internetes dolog csak egy kirakat volt.

Nem is tudtunk beszélgetni.

És számtalan ilyen volt.

Azt hittem valakiről, hogy tök boldog, és elégedett, aztán kiderült, hogy egyáltalán nem az, csak úgy állítja be magát a közösségi oldalakon.

Ahova mindenki csak a szépet és jót rakja ki, a valóság pedig más.

Azóta én is csak a facebookon vagyok, de a képemet is levettem, és felületes ismerősöket be se jelölök.

Ez egy hazug világ, aminek gyakran semmi köze a valósághoz.

annyit teszek hozzá az eddig leírtakhoz (nagyon igazak és találóan fogalmazott válaszok), hogy rokonokkal itt a legkönnyebb összeveszni, és miért? a generációs szakadék látszólag eltörpül, de mégis jelen van. Pl édesapám facebook függő, politizál és mindent kiposztol, ami az ő igazát védi, vicceket keres és oszt meg egész nap (nyugdíjas), fényképeket tölt fel rólunk, a családról, a gyerekeimről, amelyben nagypapa szerepben tetszeleg, anyukámról, a kertről, a cicáról, mindenről, aztán bejelölget (ett, mert már nem vagyok fent) rajta minden szereplőt, én utólag pöcköltem ki magamat róluk. Kommentelt minden fotóhoz, sajátomhoz is, "én pici lányom" meg hasonlók. Nagyon szeretem őt, de ez már sok. És ha elmondanám neki, milyen égő, és kellemetlen ez, megsértődne. Azért pár érdekes fotó miatt rászóltam, de "az ő oldala, azt tölt fel, amit akar", mondtam, hogy olyan is van, hogy személyiségi jog, de ezen csak nevet, aztán nagy kegyesen leveszi mégis a képet.

18 éves unokahúgom ilyeneket posztol, szinte csak és kizárólag: "jajjjmá de elegem vaaaaan". Párszor beugrottam neki, és kommenteltem, hogy mi a baj? (mert ugye ha ezt nyilvánosan megosztja, hogy valami nem oké,, talán le is írja, hiszen ez nem más, mint figyelemfelkeltés), erre a válasz: "ááá hosszú, hagyjuk! de nagyon gáááááz" és később se személyesen, se levélben nem tudom meg tőle, mi volt a baj, sőt ha rákérdeznék, azt sem tudná, melyik posztra gondolok a 1000-ből...Egyszer berágtam, és kommentbe visszaírtam, hogy miért teszi ki ezt, ha titokzatoskodik utána (nemcsak én, szerintem senki más nem vágta, miről szeretne/nem szeretne beszélni), erre megsértődött, hogy "hát mert talán valakit érdekel, mi van velem! Ne olvass az üzenőfalamon, ha nem érdekellek!" Ennyi. Ezután elkezdtem letiltani a rokonokat (100 farmville felkérés, egyéb hülye meghívások)és a kétes ismerősöket az adatlapomról. Aztán rájöttem, semmi értelme, főleg miután rákérdeztek miért nem vagyon cseten, miért nem bökök vissza, miért nem lájkoltam....ne már...nem erről szól az élet, ne legyek már csesztetve, amiért nem az a hobbim, ami nekik. A fészbuk.