A facebook és általában az internet szerintetek tönkreteszi a baráti, családi kapcsolatokat?

azokkal, akikkel egy légkörben élsz, nem hiszem hogy megtudná rontani. viszont mással igen, akár akkor is ha 1 tömbnyire lakik. minden szirt-sz*rt megbeszéltek facebookon, élőben meg már nem marad szinte semmi téma. legalábbis én ezt tapasztalom. a másik nagy ocsmányság a féjszbúkkal kapcsolatban, hogy mindenki azt hiszi hogy mindenki egész nap ott ül. írnak egy levelet, és ha nem írok vissza 1 órán nelül, akkor már jön a "mééééé nem írsz vissza?"

hasznos dolog lenne a facebook, de amennyire komolyan veszik páran...szerintem egyre inkább hasonlít valami népbetegséghez.

a másik ami engem a facebookal kapcsolatban, hogy már komoly cégek is lájkokat gyűjtögetnek. már nem honlap címek vannak a reklámok alján, hanem facebook.com/anyámkínja. ez a lájk már lassan irányítja a világot.

elnézést kérek a kérdezőtől hogy elkanyarodtam, de ez most kijött belőlem.

A facebook nagyon gonosz dolog. És igen, szerintem határozottan nem tesz jót a baráti kapcsolatoknak, se a családi kapcsolatoknak. Írásos alapon működik az egész, és mint tudjuk, a szó elszáll, az írás megmarad, szóval bármit kommentelsz valakinek, adott esetben kétszer akkora súlya lehet. Esetleg megbántod. Szóban ezt öt perc múlva elfelejted, vagy max két napig haragszol, de amikor a facebookon kommentál mindenki szeme láttára, az más kategória. Komolyabb, nagyobb vétek. Aztán ott van annak a morbiditása, hogy elő lehet szedni, hogy mit mondtál valamire 3 hónappal korábban, mert le van írva. Elszámoltatás, FBI, KGB, miegyéb. Nem arról van szó, hogy megtörtént és elmúlt. Megtörtént és még mindig ott van és bármikor az orrod alá lökhetik, hogy tessék, itt van. Elfelejt az ember beszélni másokkal, mert minden írásban van. A facebook és hasonszőrű társai alapvetően a fiatalság, a kamaszok területe volt élete hajnalán. Egyfajta szleng, egy bizonyos társadalmi réteg közege és nyelve. Most már mindenkinek van facebookja, a 8 éves húgodnak, a 45 éves apádnak, a 65 éves nagyinak, a tanárnőnek, a dékánnak. Döntse el az ember, hogy ez egy hivatalos fórum-e... Kiírhatom-e személyiségi jogok és szólás szabadság tükrében, hogy de hülye X tanár, akinek szintén van facebookja és látja, amit írok. Normális-e, hogy a nagymamám két lájkolt receptoldal között a hétvégi csont részeg fotóimat nézegesse? És egyáltalán, felkérhetem-e szomszédnak a töritanárt farmville-n? Teljesen összekeverednek az életterületek, elmosódnak a határok az emberek által betöltött szerepkörök között. Mindenki mindenki haverja? Anyukám előbb megtudja facebook-ról, hogy szakított velem a barátom, mint én? Valaki pont gyk-n kérdezte, hogy jogos-e, hogy intőt kapott, mert lehülyézte a tanerőt facebookon? Nincs olyan, hogy Ő a tanárom és nem bratyizok le vele, Ő meg a nagymamám és nem kell a bikinis sörösüveges képeimet lesnie? Nem jó ez az egész, ahogy van. Van családom, vannak barátaim, vannak kollégáim és tanáraim. Nem kell ezeknek a kategóriáknak összefolyni. Új illemszabályok lesznek? VÁlaszolnom kell-e a facebook-os meghívásra? Hát könyörgöm,nehogy már kelljen, a jóember kijelölte az összes ismerőst, talán azt se tudja, hogy köztük vagyok. Ha meg annyira jóban vagyunk, nehezére esne felhívni, vagy legalább egy három mondatos email-ben meghívnia? Felvegyem egy Kati tanárnénit én, vagy úgy illik, hogy ő jelöljön be? Nem agybaj? 10 éves kislányok bikiniben pózolnak és töltik fel a képeket facebookra, ahová alapból 13 éves kor alatt nem mehetnél. Normális az, hogy végignézze az igazgató nyaralási képeit a gyerek? Hogy úgy menjen suliba, hogy előző este nézegette a képeket, amin az igazgatóbácsi fürdőgatyában sörözött egy gyerekmedencében ülve? Teljes káosz, csoda, hogy feje tetején áll a világ?

19/L

Minden lehet jól és rosszul használni. Vagy úgy is mondhatnám, hogy lehet valamit használni de a rabjává is lehet válni. Ez utóbbi eset valóban szétrombolhat kapcsolatokat.

A magam részéről nem vagyok nagy barátja a Facebook-nak, inkább arra használom, hogy az engem érdeklő aktuális hírekhez egy helyen hozzájussak. Meg van néhány barátom, akikkel itt tartom a kapcsolatot, mert különböző országokban lakunk, ritkán tudunk találkozni. Naponta fent vagyok a Fb-on 5-10 percig, körülnézek, megírok 1-2 levelet, aztán csókolom. Ezzel nem károsítom egyetlen személyes kapcsolatomat sem.

Én egyszerűen nem tudom megszokni az újhullámos fészbukot, így még mindig az "ósdi" iwiwet használom, ahol csak a képeket jó nézegetni, mert érdekes látni, hogy hová alakult az emberek élete. Bár ebben is csalódtam már sokszor, mert az emberek - természetesen - a legjobb arcukat szeretnék mutatni a külvilágnak, így az én ismerőseim mind szuperboldog, szuperszerelmes, egy-két-háromgyerekes szuperanyukák-apukák, akiknek a legjobb állásuk, életük, házasságuk, kapcsolatuk van a földkerekségen :)

Amúgy az egész "virtuális világot", a nyilvánvaló hasznossága mellett, széthúzó erőnek tartom, mert manapság már szinte elengedhetetlenné vált, de nehéz szabályozni a használatának korlátait.

Ha nagyon megunom, hogy a párom beleguvadt, akkor kicsábítom sétálni vagy puzzle-t rakni, vagy torpedózni, mert legalább azt az 1-2 órát is együtt, teljes nyugalomban töltjük.