Kevesebb, mint 1 hónap múlva 18 leszek, de szinte semmi szabadságom nincs. Mit tegyek?

Első, nehogy azt hidd. Velem lassan 23 éves létemre gyerekként bánnak.

Apa is ezt mondta a bnőjének: egy 22 éves gyerek. Kva jó, mondom, aztán csodálkoznak, h nem eszek, meg ilyesmik. Talán ha nem 10 évesként bánnának velem, nem 10 éves fejlettségi szinten lennék.

Hát, akkor nem tudom. Ha ezeket tényleg magadtól rendszeresen megcsinálod, akkor azért az már nem egy kisgyerek viselkedése, akit kiszolgálni, vagy noszogatni kell.

Esetleg ajánlkozz valami más feladat elvégzésére is, hátha azon kellően meglepődnek és észbe kapnak, hogy már ilyen nagy gyerekük van, ezt is rá lehet bízni, akkor talán engedékenyebbek lesznek.

De azért az sem ártana, ha higgadtan megpróbálnád a szüleiddel megbeszélni, hogy mi az, amit te szeretnél, és mi az ok, ami miatt ezeket nem engedik, illetve milyen körülmények és feltételek mellett engednék meg mégis. De ennek tényleg csak akkor van értelme, ha higgadt tudsz maradni, és nem lesz belőle ajtócsapkodás (itt most magamból indulok ki, én rettentő indulatos kamasz voltam, visszagondolva tényleg nem lehetett az ilyen viselkedést komolyan venni).